Jennifer L. Armentrout
1980. június 11. — amerikai írónő
Ha nem kell futni egy lány után, akkor valószínűleg nem is éri meg, hogy energiát fektess bele.
A titkok... nos, vannak alkalmak, amikor fontos, hogy megtartsuk őket, és vannak olyanok is, amikor eleve megölik azt, amiből talán valami gyönyörű is kifejlődhet.
Ami könnyű, abban nincs is élvezet.
Ahogyan őt látom, (...) az olyan, mintha a napot látnám kibukkanni a felhők mögül.
Nagyon sok minden ragyogó ötlet. (...) Például az atombomba, a nullkalóriás üdítők meg a farmermellények. De ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy muszáj atomot dobni az emberek fejére, hogy a diétás löttyök jóízűek, vagy hogy most azonnal el kellene rohannod egy farmermellényért.
Az időt átmenetileg meg lehet állítani, de visszamenni és a múltat megváltoztatni senki sem képes.
Az emberek ellenállóak. (...) Mindegy, mi történt, ők küzdenek tovább.
Semmivel sem tehetem jóvá a múltban történteket, legfeljebb azt ígérhetem, hogy nem fognak megismétlődni.
Ha megkezdődik a visszaszámlálás, annak sosincs jó vége.
Nehéz a veszteség. Sosem múlik el, mindig veled marad, mint egy halvány árnyék, egyes napokon sűrűbb, másokon ritkább.
A legnagyobb ajándékot adta nekem, amikor viszontszeretett. Ez (...) a legfontosabb, amit örökre megjegyeztem. A szerelem ajándék.
A szavaknak (...) elveszett az értelme a túl sok ismételgetéstől. A tettek mindig hangosabban, erősebben szólnak.
A dolgok nem mindig feketék és fehérek.
Az élet túl rövid és szemét ahhoz, hogy haragot tartsunk.
A legszebb emberek, akiknek a külső szépségét csak a belső múlja felül, mindig azok, akiknek fogalmuk sincs erről.