Gazdag Erzsi
1912. november 14. — 1987. február 9. magyar költő
Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő.
Ha kinyitod a szádat megmondom ki vagy.
Jaj, embernek születtem - százrétű bánat - és százrétű öröm és millió forma... Belémzsúfolódott a világ, itt nyüzsög bennem. Melyiket akarod, válaszd ki magadnak! Egyre mutass rá, egyszerre csak egyre! De a többit se vesd el, mert az is én vagyok.
Most vádoljatok: ha meghaltam, már nem védekezhetek.
A szerelem olyan béklyó, amelyet önmaga rak magára az ember. Rabságáért mégis a másikat okolja.
A tapintat a szeretet bimbós ága.
Hányféle arcot viseltem, amíg saját arcomat megtaláltam!
A szerelem: gyönyörruhájú fájdalom.
A felejtés: kulcs, amivel a múltadat lezárod.
Az életed: két fájdalom közé zárt pihegés.
Az álom nem kárpótol a valóságért, a valóság sem az álomért. Az elérhetetlen e kettő között vesztegel.
Ki téged belélegzett rettenetes világ, annak a lét, vagy nemlét nyugalmat már nem ád.
Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.
Facebook
Pinterest