Emma Chase

Tisztára, mint a filmekben: a nagy találkozás, a kibékülés. A happy end. Csak az a gond, hogy a való életben nem zene és stáblista következik, hanem végig kell csinálni azt is, ami a nagy találkozás után jön. Meg kell birkózni a kimondott szavaink utóhatásával, a tetteink következményeivel. Mindazzal, ami miatt kis híján kárba veszett minden. És még mindig kárba veszhet. Ezért nézünk szívesen ilyen filmeket: mert a való életben semmi sem megy ilyen könnyen.

Az utólagos éleslátás jobb, mint a sasszem. Hiszen a nézőpont rengeteget számít: nem csupán másként látjuk a dolgokat, hanem másként is érezzük. És aki egyszer azt hitte, elveszített mindent, az sokkal jobban tudja értékelni az élete minden egyes pillanatát.

Ne panaszkodjunk a családtagjainknak a szívünk választottjára! Mert ők nem ismerik olyan jól, mint mi, szeretni pedig végképp nem szeretik annyira. Ennélfogva ők, ellentétben velünk, soha, de soha nem fognak megbocsátani neki.

Az önmagunkkal kapcsolatos kétely olyan, mint a gaz: ha nem tépjük ki azonnal gyökerestől, elburjánzik. És mire az ember kettőt pislog, úgy néz ki a kertje, mint a vietnami dzsungel.

Ha (...) az ember szeret valakit, mármint ha igazán szereti, akkor úgy fogadja el, ahogy van. És nem akarja megváltoztatni. Akkor viszi az egész csomagot.

Az élet nem tökéletes. És nem is kiszámítható. Ne is várják, hogy az legyen. (...) Azon áll vagy bukik a dolog, hogy miként reagál az ember az élet váratlan fordulataira.

Az a lényeg, hogy át tudjuk-e vészelni a durva helyzeteket, a váratlan hullámvölgyeket. Mert higgyék el, az alagút végén pislákoló fény megéri, hogy mindenen átgázolva elbukdácsoljunk odáig. Mert ami ott vár ránk, azt soha nem felejtjük el.

Az emberek nem változnak. Olyanok, amilyenek, és ezen nem segít semmilyen varázsital, semmilyen hókuszpókusz. Az van, amit látunk. Persze bizonyos szokásokon lehet finomítani, lehet őket kordában tartani. (...) A többi jellemvonásunk viszont köszöni, jól van.

Én nem vagyok az a típus, aki odafigyel arra, amit az emberek mondanak. Én inkább azt nézem, hogyan mondják. Az ember sok mindent megtudhat valakiről, ha rászán egy kis időt, hogy figyelje az illető mozgását, a szeme villanását, a felerősödő, majd lehalkuló hangját.

Az autó sok férfinál a tökéletes nőt helyettesíti: olyanná formáljuk, amilyenné akarjuk, nem nyavalyog, ha jól meghajtjuk, és simán lecserélhetjük egy újabb, fiatalabb modellre. Olyan ez, mint az ideális párkapcsolat.

- Néha akkora szemétláda tudsz lenni! - Akkor tökéletesen összeillünk, mert te meg többnyire egy első osztályú hárpia vagy.

Alighanem képmutató vagyok, igaz? Nem baj. Ezzel együtt tudok élni.

Oldj kereket, nehogy kikosarazzanak... de meglásd, hosszú évek múltán az addig eltelt összes napodat odaadnád majd azért, hogy visszarepülhess az időben.

Ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja.

Vannak csaták, ahol nincs győztes. Van, amikor a jó hadvezér legfeljebb a tűzszünetben reménykedhet.