Idézetek a beszédről
Á, téged is bánt néha, hogy a gondolat nem fér a szóba! Ez nemes szenvedés, édes barátom, csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül; a szamár mindig meg van elégedve azzal, amit mondott, és mindig többet mond a kelleténél.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A gondolat még ha gyatra is, mindig mélyebb, amíg bennünk marad, szavakban kifejezve pedig nevetségesebb, becstelenebb.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Megfigyeltem, hogy telefonon keresztül az emberek ezerszer több dolgot mondanak el, mint személyesen, talán, mert kevésbé félnek beszélni a telefonba, mert nem kell egymás szemébe nézni, ezért hajlamosabbak igazat mondani és komoly dolgokról beszélni.
- A nők túlbecsülik a szép szavakat. - És a férfiak gondoskodnak róla, hogy szavaikat a kelleténél komolyabban vegyék.
Vannak körülmények, mikor az ember jobb szereti a szavakat a tetteknél!
A kimondott szavak díszei az embernek, és nem szabad gyorsan, kapkodva, rendetlenül kimondani őket, még akkor sem, ha az nagyon fontos.
Ne mondjon semmit. Mikor már mondani kell valamit, akkor jobb, ha az ember nem mond semmit.
Jönnek-mennek a szavak, divatoznak, leáldoznak, el is bújnak, mutatják is magukat, segítenek is, meg nem is. Ahogy mindig. Ahogy a szél, nem az a fényes, hanem ez a matt, elém fúj szavakat és szövegeket, fogom őket szemrevételezni, ad notam: bolond lyukból bolond szél fúj.
Nem kell aggódnunk az elveszett szavakért (...), mert olyanok, mint a halak. Olykor kicsusszannak a hálóból. Ilyenkor alámerülnek, és később kiteljesedve térnek vissza.
A helyes szó harmóniát kölcsönöz a gondolatnak, a zene sziklaszilárd matematikai bizonyosságával ruházza fel.
Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Mindegyiket a lehetetlen megfogalmazása érdekli. Közös vonásuk még a teatralizálási szándék is: a nyelvet olyan színházi tevékenységnek tekintik, mely lehetővé teszi, hogy hozzáférkőzhessenek a nyelvnek valamiféle végtelenjéhez.
Szótlanná tesz a holmikorésmennyiért. - Én beszélgetnék.
Ami két mondatnál hosszabb, az hazugság.
Van olyan beszéd, amelynek szavaiban csak konvencióból vannak magán- és mássalhangzók, és annyira súlyos az érzelemtől, hogy nincs szüksége rá, hogy értelmes legyen.
Apró szavak, melyek összetörik, megcsonkítják a gondolatot, nem fejeznek ki semmit. (...) Nem, az ember nem tud elmondani semmit senkinek. A pillanat kényszere mindig elvéti célját. A szavak mellétalálnak, s távolról sem közelítik meg tárgyukat. Aztán feladja az ember, a gondolat elenyészik, s óvatosak leszünk, mint a legtöbb középkorú, sunyi, ráncos szemükkel, örökké aggodalmas tekintetükkel. Mert hogy tudnák szavakkal kifejezni az ilyen testi érzéseket? Meg ott azt az ürességet? (...) Az ember a testével érez, nem a lelkével.
Facebook
Pinterest