Ted Chiang

Nem akarjuk, hogy minden visszatérjen a szokásos üzleti életbe, mert a szokásos üzlet vezetett minket a válsághoz.

Az alkímia leírja az arany előállításának receptjét, de ennek a folyamata annyira fáradságos, hogy hozzá képest olyan egyszerű leásni egy hegy alá, mint leszedni a fáról a barackot.

A bűnbánat és a vezeklés eltörli a múltat.

A jövő és a múlt ugyanaz. Egyiket sem változtathatjuk meg, de lehetőségünk van mindkettőt jobban megismerni.

A véletlen és a szándék ugyanannak a kárpitnak a két oldala, uram. Az egyik talán kedvesebb a szemnek, de nem mondhatod, hogy az egyik igaz, a másik pedig hamis.

Semmi sem törli el a múltat. Van bűnbánat és vezeklés, és van megbocsátás is. Ez minden, de ennyi elég.

Ámulj a létezés csodáján, és örvendezz, hogy megélheted!

Mindig is folytak viták arról, hogy a szabad akarat csupán illúzió, ehhez néhányan a száraz fizikát, mások a tiszta logikát vették alapul. A legtöbb ember ezeket az érveket megdönthetetlennek tartja, de soha senki nem fogadta el igazán a belőlük fakadó következtetést. A szabad akarat tapasztalata egyszerűen túl erőteljes ahhoz, hogy érvekkel meg lehessen dönteni.

A kötelezettségek nélküli szeretet eszméje (...) délibáb (...). A szeretet azt jelenti, hogy az ember hajlandó áldozatokat hozni a másikért.

Az engedékenység rossz magaviselethez vezet, ami felbosszantja a dadát, ezért hajlamos a megérdemeltnél súlyosabb büntetést kiszabni. Később aztán a dada megbánja a tettét, amelyet engedékenységgel ellensúlyoz. Ez egy fordított inga, amely egyre erősebben kileng. Amennyiben sikerül az ingát függőlegesen tartanunk, nincs szükség utólagos korrekciókra.

A gyermekek nem születnek rossznak, hanem azoknak a hatására válnak azzá, akik gondozzák őket. Racionális gyermeknevelés racionális gyermekeket fog eredményezni.

Az nem megoldás, ha hibáztatjuk a másikat. A pároknak tiszteletben kell tartaniuk egymás érzéseit, és együtt kell szembenézniük a gondjaikkal.

"Megbocsátani és felejteni" - tartja a mondás, és idealizáltan nemeslelkű énünknek nem is kell más. Csakhogy a valódi énünk számára már egyáltalán nem olyan egyértelmű a kettő közötti kapcsolat. Rendszerint felejtenünk kell egy kicsit ahhoz, hogy megbocsássunk. Ha már nem olyan friss a fájdalom érzése, könnyebb megbocsátani, ettől nem él már bennünk olyan elevenen az emlék, satöbbi, satöbbi. Ez a pszichológiai visszacsatolási lánc az, ami utólag visszatekintve megbocsáthatóvá teszi az olyan vétkeket, amelyek először feldühítettek minket.