Idézetek a világról
Ahogyan egyetlen neuron az emberi agyban elvileg képtelen felfogni az ember gondolatait, ugyanígy zárva van előttünk az univerzum gondolkodása.
Az emberen kívül semmi sem világos vagy homályos, összefüggéstelen vagy összefüggő, bonyolult vagy egyszerű. Egész egyszerűen minden van.
Olyan nagy a Létező, és mi olyan kicsik vagyunk. A végtelent emberi művekben nem, hanem égitestek mozgásában, a monoton ismétlődésben, a szélfújta levelek vibráló táncában, a tengermorajlásban vagy egy bogár életében érezzük meg.
A világ nagyon öreg, az emberiség nagyon fiatal.
Mindennek célja van a világmindenségben. Nincsenek rosszul sikerült dolgok, kudarcok, balesetek. Csupán arról van szó, hogy mi, emberek nem értjük a jelenségeket.
A világ olyan változatos, hogy legszívesebben havonta felcsapnék egy atlaszt, böknék egyet, és elutaznék körülnézni.
Az emberiséget számtalan súlyos probléma gyötri. Az ember elbukhat, és nem létre kárhoztathatja önmagát. De sokkal helyesebb volna, ha intelligenciáját arra használná fel, hogy elkerülje, vagy legalábbis késleltesse a kipusztulását.
A természet fütyül az esztétikára; bánja is, mit látunk mi benne rútnak vagy szépnek!
Nem lehetne azért egészen jól meglenni a Földön, ha nem élnének rajta emberek?
Mindannyian mást hiszünk arról, hogy hogyan értünk el ide. Isten teremtett minket. Földönkívüliek helyeztek ide. A villámlás nyomában születtünk, vagy térkapukon át érkeztünk. De végső soron a hogyan nem számít. Ez a bolygónk, a világunk, a Föld. Megjelentünk itt, eddig itt voltunk, és most is itt vagyunk. Te, én, mi mind, az egész emberiség. Nem fontos, miben hiszel, mi történt a kezdeteknél. De a vég! A vég fontos.
Minden csoda két napig tart. Régebben még három napig tartott, de azóta felgyorsult a világ.
A világ olyan, mint egy nagy hólabda, amely a hegyről lefelé gurul, és sohase felfelé, hogy semmivé göngyölődjék vissza: azzá, ami nem történt meg.
Fura egy világ van, az biztos, és mintha minden évtizeddel csak egyre furább lenne.
A világ olyan, mint egy ketrec, amely minden embert körülvesz.
Csak később jöttem rá, hogy a világ valójában nem kifejezetten észérvekre épül, sokkal inkább az érzelmekre.
Facebook
Pinterest