Idézetek a világról
Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba.
Arra kényszerítjük a világot, hogy olyan legyen, amilyennek mi gondoljuk, és észre sem vesszük, hogy az egész életünket végighazudozzuk.
Ha könnyű felismerni azt, ami harmonikus és arányos, akkor ugyan honnan a világban látható kegyetlen aránytalanság?
Az USA ősi félelme, hogy a német tőke és technológia az orosz nyersanyagtartalékokkal és humánerőforrásokkal összekapcsolódnak. Az egyetlen kombináció, amitől az USA-nak már évszázadok óta pokoli félelme van, mert ha Németország és Oroszország érdekei összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk nézve veszélyt jelentene.
Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a világ holnap.
Az élet objektíven nézve értelmetlen; tekintetbe véve az Univerzum méretét és a mi kicsinyke szerepünket benne, abszurd dolog azt gondolni, hogy bármiféle kozmikus jelentőségünk lenne.
Teljes mértékben az a létezésem alapmozgatója, hogy hiszem, tapasztalom, egység van a világban, hogy mi mind egyek vagyunk, minden mindennel összefügg, az összefüggések birodalma maga az egység - mert mi mint ugyanazon anyagnak, energiának, létezőnek vagyunk az apró részecskéi.
Minden egyes ember egy-egy homokszemcse a nagy egészben.
A hívők szerint ez az elképzelhetetlenül hatalmas Univerzum kifejezetten az emberi faj számára lett létrehozva, míg az ateisták ezzel szemben azt mondják, hogy az emberiség egy mikroszkopikus kis pont egy mikroszkopikus kis ponton, egy végtelenül apró szempillantás a hatalmas térben és időben... és közben (...) a hívők vádolják arroganciával a hitetleneket.
Azok, akik szeretnék megváltoztatni a világot, mind bukásra vannak kárhoztatva... a világ miatt.
Igazából mindenki hinni akar benne, de Ha elárulnak, az mélyen megbánt majd, Nem idealista egy örökké fennálló világ, Hogy továbbra is hiszünk ebben a képben, Az azért van, hogy végül megvalósítsuk Azt a világot, amire mindig is vágytunk.
A galaxisokról és a kozmikus sugárzásról olvasni azért is jó, mert megnyugtat, és könnyebben tudok levegőt venni. Ha az univerzumba helyezem önmagam, akkor mindjárt a megfelelő szögben látok minden mást is. Csillagpor vagyok. Amely aranybarna színű. Csak egy apró morzsa vagyok a hatalmas mindenségben.
A világ csupán egy másolatról készült másolat másolata. Nem érhetek semmihez, és semmi sem érhet el hozzám.
Pusztítani sokkal könnyebb, mint teremteni.
Ha minden mindennel összefügg, ha a világ végtelen számú különböző rajzolata mégis csak egymásra kopírozható, és a sok vonal egyetlen, legvégül értelmezhetetlen ábrává áll össze, akkor minek külön-külön bogozni, ujjunkkal követni mindet?
Facebook
Pinterest