Armin Navabi

Az embereknek azt mondják, hogy eredendően rosszak vagy bűnösek, és az egyetlen módja, hogy jóvá váljanak, ha az életük feletti kontrollt átadják a vallásnak. Mivel semmi bizonyíték nincsen ezekre az állításokra, a vallás tulajdonképpen egy képzeletbeli problémát hoz létre, hogy aztán egy képzeletbeli megoldást adjon rá.

Mialatt azért imádkozol, hogy az unokahúgodnak legyen donorja a szívátültetéshez, valaki más a szervdonor fia életéért imádkozik. Amikor azért imádkozol, hogy megnyerj egy háborút vagy egy focimeccset, azért is imádkozol, hogy az ellenfél veszítsen. Azt gondolni, hogy Isten nem csak hogy személyesen közbenjár az életed apró eseményeiben, de a problémáid még fontosabbak is számára, mint más, hasonló módon imádkozó emberek problémái, nem csak önző, de abszurd is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy milyen rengeteg személyes probléma és aggodalom van ezen a világon.

Bármilyen valószínűtlen is egy esemény, ez nem teszi valószínűbbé a természetfeletti magyarázatot, különösen annak fényében, hogy ez utóbbi elfogadása szükségessé teszi az amúgy következetes és pontos előrejelzéseket és magyarázatokat adó tudományos modellek elvetését, pusztán azért, mert valami valószínűtlen dolgot tapasztaltál.

Ha nem tudod a választ egy kérdésre, az még nem ok arra, hogy egy tündérmesével próbáld megmagyarázni.

A komplexitás létezésének problémáját nem oldja meg egy istenség feltételezése, az csak egy új problémát generál. Ha minden összetett dolog egy intelligens teremtőt igényel, akkor miért ne lenne ugyanez igaz magára a teremtőre is? Egy összetett istenség nem igényel maga is egy még összetettebb teremtőt, és így tovább, a végtelenségig?

Egyedül az az érv is elég az Istenben való hit ellen, hogy nincs bizonyíték a létezésére. Egy ateistának nem kell ennél több indok, hogy miért nem hisz.

Nem lehet megoldani egy rejtélyt úgy, hogy egy nagyobb rejtélyre hivatkozol válaszul.

Nincs bizonyíték arra, hogy Isten segít az embereknek, bőséges bizonyíték van viszont arra, hogy az emberek tudnak segíteni magukon és másokon is.

Nem csak a vallás adhat értelmet az életünknek. A saját céljaink megtalálása sokkal nagyobb megelégedéssel szolgálhat, mint követni egy vallási tekintély kívülről jövő előírásait.

Egy kényelmetlen igazság mindig jobb egy kényelmes hazugságnál.

Az élet objektíven nézve értelmetlen; tekintetbe véve az Univerzum méretét és a mi kicsinyke szerepünket benne, abszurd dolog azt gondolni, hogy bármiféle kozmikus jelentőségünk lenne.

Nem szabad az intelligenciát összetéveszteni a tudással. Az intelligencia arról szól, hogy hogyan dolgozza fel valaki a kapott információkat, és nem feltétlenül arról, hogy mit tud vagy hisz az illető. Egy intelligens ember összetett indoklást dolgozhat ki a hite védelmében, akkor is, ha az a hit teljességgel hamis.