Idézetek a világról
Amikor gyerekek vagyunk, egyre csak azt halljuk, hogy nőj már föl, szerezz állást, házasodj meg, vegyél házat, legyenek gyerekeid, ennyi... de az igazság az, hogy a világ ennél sokkalta furább... sokkal sötétebb és sokkal bolondabb... de sokkalta jobb is!
A lelki sebeket két dolog gyógyíthatja - a fölismert igazság és az igazi szeretet. Beteg világ az, ahol soha semmi nem oldódik meg. Néha ezer év alatt sem. Ahol a hazugság nem lepleződik le, és a gyűlölet nem szűnik meg soha.
Azt kérdezed, mikor jön el a világ vége. Nem vetted észre, hogy régóta benne vagyunk már?
A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit, célba lehet érni. Amig van élet, van remény.
Amióta az emberiség elsajátította a beszéd képességét, minden generáció elmondja, hogy "már nem úgy mennek a dolgok, mint régen".
Egy forgó gömbön vagyunk. Egy forgó gömb a káoszban. Csak lebegünk a kozmoszban.
Ha minden alkalommal idegösszeroppanást kapnék, amikor valami szörnyűség történik a világban, már rég tök zakkant lennék.
A föld nem azért vonszolja magát a nap körül, hogy az emberek élete csupa móka legyen és kacagás.
Az élet és a világmindenség mozgásra, változásra, különbségre, ellentétre és sokszínűségre épül.
A világ működik. Ráadásul még elemet sem kell benne cserélni.
Egy értelmes lény, aki minden adott pillanatban ismerné az összes, a Természetet elevenen tartó erőt és a benne lévő lények kölcsönös helyzetét, ha elég hatalmas értelemmel bírna, hogy adatait elemzésnek vesse alá, képes lenne egyetlen formulába sűríteni az univerzum legnagyobb testjeitől egészen a legkönnyebb atomokig mindennek a mozgását: egy ilyen értelmes lény számára semmi sem volna bizonytalan, és a jövő éppúgy, mint a múlt, jelen volna szemei előtt.
Végül az egész világegyetemet át fogja itatni az intelligenciánk. Ez a világegyetem sorsa.
A világ nem tökéletes, és amikor rá vagyunk utalva mások jóindulatára, akkor nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy panaszkodhassunk.
Az emberiség akkor a legfenségesebb, amikor viszontagsággal néz szembe.
Mindig túlbecsüljük a következő két évben bekövetkezendő változásokat és alulbecsüljük a következő tíz év változásait.
Facebook
Pinterest