Christina Baker Kline

Megtanultam már rég, hogy elveszteni valakit nem csak egy lehetőség, hanem elkerülhetetlen.

Azok, akik igazán számítanak, velünk maradnak, és életünk leghétköznapibb perceiben kísértenek bennünket.

A világ nem tökéletes, és amikor rá vagyunk utalva mások jóindulatára, akkor nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy panaszkodhassunk.

Mint a magáa hagyott csikó, aki az istállóban a tehenek közé bújik, nekem is szükségem van, hogy érezzem az együvé tartozás melegét.

Egy évtizeddel öregebbnek érzem magam a koromnál. Túl sokat tudok: láttam, ahogy az emberek kimutatták a foguk fehérjét, mikor kétségbeesettek és önzők, és ettől óvatossá váltam. Tettetni tanulok, mosolyogni és bólogatni, hogy kimutassam nem létező együttérzésemet. Igyekszem olyannak tűnni, mint mások, bár legbelül valami eltörött.

Ne hozz fel olyan kérdést, melyre nincsenek kész válaszaid.

Meg kell tanulnod elvenni azt, amit az emberek hajlandóak neked adni.

Ha az ember nem vár semmit, akkor mindent könnyebb elviselni.

Ez a mennyország - egy hely mások emlékezetében, ahol legjobb énünk él tovább.