Idézetek a világról
Meglátta a Holdat a horizonton. Biztos volt benne, hogy Isten tette oda emlékeztetésül, hogy mennyire kicsi helyünk van a világban. Arra emlékeztet, hogy ami szép, az mulandó.
Az a baj, hogy mi magyarok a mennyet országnak képzeljük el. Pedig az dehogy az. (...) Nincsen annak se határa, se fővárosa, se zászlaja, se pénzneme, s aki ottan lakik, az nem kap személyi igazolványt sem.
Hát, ha a világnak vége van, az se baj. Jön másik világ! Napra nap, évre év. Világra világ.
Kétféleképpen lehet szemlélni a világot, vagy észreveszed a szomorúságot mindenben, vagy mindent kizársz magadból. A szíved nem szakad meg, ha nem ereszted be a világot.
Ki téged belélegzett rettenetes világ, annak a lét, vagy nemlét nyugalmat már nem ád.
A világ tökéletlen, de csak egy van belőle.
Mégis nagy dolog a világvége, ha csak egyszer van a történelem folyamán.
A világnak nincs értelme, akkor a képeimnek miért legyen?
A világot, amelyben élünk, magunk teremtettük. Hölgyeim és uraim, most miénk a megtiszteltetés, hogy megegyük, amit főztünk.
Azért vagyunk itt a Földön, hogy egyedi különlegességeinkkel hozzájáruljunk a világ sorsához.
Ha meghalunk, az egész gépezet megy tovább, és az emberek azt gondolják, ez a legborzalmasabb. (...) Pedig csak ebből, hogy megy tovább, lehet rendesen megérteni, hogy nincs is gépezet.
A világ leckekönyv, amelyben az összeadást gyakorolhatod. Ez nem valóság, de kifejezheted benne a valóságot is, ha úgy kívánod. Úgyszintén szabad ostobaságot írnod belé, vagy hazugságokat, de lapjait ki is szakíthatod.
A dolgok sose úgy mennek, ahogy hisszük. Azt gondoljuk, értjük a világot körülöttünk, de valójában csak a külsőt látjuk, olyannak, amilyennek akarjuk. Megpróbáljuk megszokni.
Felszín az egész világ, megcsalja a szemet, az igazság az ismeretlen és a megismerhetetlen mélységekben bujkál.
A világ egy csúnya gulyás (...). Olyan csúnya, hogy nem tudom elviselni.