Idézetek a világról
Az élet nem egymástól független egyének meghatározott céljainak sorozata, hanem egy kapcsolatrendszer kifejeződése. Ez a hangyára, a zsiráfra meg a farkasra éppúgy érvényes, mint az emberre.
A legvégén senki sem áll. Mert az ötletest egy erős fogja megölni, az erőst pedig egy ötletes. Ha valaki pedig egyszerre a legötletesebb és a legerősebb, hát bizonyos, hogy egy szerencsés hülye készíti ki. Így tehát a legötletesebbek és a legerősebbek mindig meghalnak. Ezért vezetik ezt a világot a hülyék!
Változtass a hozzáállásodon, és a Világ veled változik. Ne változtass, és a Világ akkor is változik, csak nélküled.
A világnak sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész világ kibírhatatlan legyen.
A világ nagy ajándék. Úgy kell elfogadni, ahogy adja magát: teljességében.
A belső párbeszéd futtat zátonyra minket. (...) A világ csakis azért ilyen vagy olyan, mert ilyennek vagy olyannak mondjuk magunknak.
- Mi az igazság? - A hitünket önmagunkba fektetjük. Olyannak látjuk a világot, amilyen, és reméljük, hogy egy nap az egész emberiség láthatja talán ugyanígy. - Mi a világunk akkor? - Egy illúzió, aminek vagy behódolunk - mint a legtöbben teszik - vagy amin felülemelkedünk. - Mit jelent felülemelkedni? - Észrevenni, hogy semmi sem igaz, és minden megengedett. A törvények nem a mennyeiségből erednek, hanem indítékból. Most már értem, hogy a hitvallásunk nem arra szólít fel, hogy szabadok, hanem arra, hogy bölcsek legyünk.
Assassin's Creed c. videojáték
A világhoz nem lehet ugyanarról és ugyanolyan hangon beszélni, mint az otthonhoz.
Az ember önmagában hosszú távon nem lehet boldog, mert akár tetszik, akár nem, az egész földi emberiség összeköttetésben áll egymással, ugyanis mindannyiunk agya, tudata ugyanabban az 1-40 Hz közötti adósávban működik. Az amerikai multimilliomos agya össze van kötve az etióp éhezőével, és akár akarja, akár nem, tudat alatt a világ összes szenvedőjével, ezért ő maga sem érti, hogy miért - mégsem boldog. Mindent megkaphat, amit csak akar, mégis hiányérzete van, és tovább gyűjt, még nagyobb hatalmat akar. A hiányérzetnek pedig soha nincs vége, ugyanis csak akkor lehetünk felhőtlenül boldogok itt a Földön, ha mindannyian boldogok vagyunk. Amíg azonban a földi emberek igen nagy százaléka éhen hal, és háborúzik, kis része pedig birtokolja a világ összes javait, addig erre esélyünk sincs.
Egész világunk mind csupa látomás, folytatott álom, lassú lidércnyomás.
A tények a varratok, amelyek összetartják a lét szövetét.
Kell a szemnek időnként a kitárulkozó sík, ahol szabadon csaponghat a látás, és a lélek visszanyerheti a jóleső érzést, hogy nagy a világ, hatalmas a tér...
A háború alatt eredeti babkávé helyett pótkávé főzetét ittuk. Elfogadtuk, mert nem volt igazi. Ma a világgal vagyunk úgy, mint akkor a babkávéval. Pótvilágot kapunk, mert nemigen van más. Az íze, a színe olyan, mintha eredeti volna, de az utóíze kiábrándító. Erő nélküli, híg micsoda, hiányzik belőle az a barbár zamat és izgatószer, amelytől nekilódul a szív.
Mindaz, ami ma valóság, azelőtt csak egy lehetetlen álom részét képezte.
A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.
Facebook
Pinterest