Jan Balabán
1961. január 29. — 2010. április 23. cseh író és műfordító
A lakott világ kicsi, két ember keze határolja. A lakatlan világ hatalmas. Minden irányból körülfogja a lakott világot.
Az anyag nem létezik. Az anyagi világ csak a szellem terméke, a szellem pedig, a szellem az életerő, amely néha ideiglenesen anyagi alakot ölt, érted, csak magára ölti. Minden körülöttünk csak tünemény.
Nehezen jó a gyermek, ha a szülei rosszak!
A sors nem egymásnak rendeli az embereket, hanem ítéletként rója ki őket egymásra.
A szeretetet csakis szívvel lehet átadni.
Egyszer minden lenyugszik, egyszer minden megállapodik és valódivá válik.
Szörnyű tévedés azt gondolni, hogy ha egyedül vagyok, márpedig én szinte mindig egyedül vagyok, akkor magam vagyok. Éppen hogy egyáltalán nem is vagyok. A szentfazék vénasszonyok azt hiszik, hogy amennyi időt a templomban ülnek, annyival tovább fognak élni. Én viszont tudom, hogy az életből kegyetlenül levonnak minden másodpercet, amit ebben a bénító magányban töltök.
Aki egyedül iszik, az az ördöggel iszik.
A gyerekkor a leghosszabb a világon.