Malena Ernman

A testünk néha bölcsebb nálunk. Néha a testünket használjuk arra, hogy kimondjon valamit, amit más módon nem vagyunk képesek kifejezni. És néha, ha nincs hozzá erőnk, vagy nincs rá szavunk, hogy kifejezzük, miként érezzük magunkat, a testünket használjuk tolmácsként.

Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit senki sem tagad. De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról. És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies nagyjelenetekhez.

Hírességnek és celebnek lenni nem ugyanaz. És ezt nem lehet megmagyarázni olyasvalakinek, aki ezt nem élte át maga is.

Egy olyan társadalomban, amelyben minden időnket és energiánkat arra fordítjuk, hogy alkalmazkodni tudjunk, (...) nincs szükség semmiféle neuropszichológiai rendellenességre ahhoz, hogy meglássuk, hogy magunk körül mi minden beteges. De tény, hogy néha az a legjózanabb megoldás, ha valaki egyszerűen beleroskad mindebbe.

Lehet, hogy soha többé nem leszünk százszázalékosak, de mindig lehet kicsivel jobban lenni, és ebben van az erő. Ebben van a remény.

A bőség korában élünk, amelynek történelmi jelentősége van. Soha nem állt több forrás az emberiség rendelkezésére. És soha nem volt nagyobb a szakadék szegények és gazdagok közt. Egyeseknek szinte elképzelhetetlenül több van, mint amennyire szükségük van. Másoknak meg semmijük sincs.

Egyre rosszabbul érzi magát a minket körülvevő világ. Olvadnak a jégsapkák és a gleccserek. Pusztulnak a rovarok. Letarolják az erdőket, térdre kényszerülnek az óceánok és az ökológiai rendszerek. Mint ahogy a körülöttünk élő emberek jó része is.

Semmi sem fekete-fehér, minden összetett. Mindig létezik több igazság, és egy nyílt társadalomban minden oldalnak ugyanúgy kell hallatszódnia.

Sajnos mindegy egyes elektromos autóra jut egy új jet-ski is. Mert minden egyes emberre, aki az autó helyett a tömegközlekedést használja, azonnal jut egy új városi dzsip. Minden egyes vegánra egy Brazíliából importált új marhafilé. És minden egyes emberre, aki lemond a repülésről, egy újonnan meghirdetett hétvégi utazás Madridba. A fogyasztói hatalom véleményformálás, nem pedig végleges megoldás.

Bolygónk súlyos betegségben szenved, azonnal átfogó orvosi intézkedéseket kell tennünk. Sürgősségi ellátásra van szükség. Ehelyett viszont - a legjobb esetben - a természetes gyógyulás módszerére hagyatkozunk. Betegségtudatról szó sincs. Még csak nyoma sincs. Ez körülbelül olyan, mintha egy esetleg a jövőben feltalálandó gyógymód miatt lemondanánk egy életmentő műtétről.

Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás.

Eljön (...) az az idő, amikor mi már mindannyian messze járunk, mindannyiunkat elfelejtették, és az egyetlen, ami megmarad belőlünk, az bizony mindazon üvegházhatású gázok tömege, amelyet többé-kevésbé tudatlanul felbocsátottunk a légkörbe.

Nincs olyan ember, aki egyedül létre tudna hozni egy rendszerváltást. De egyetlen hang elég lehet arra, hogy beinduljon az a láncreakció, amely aztán mindent mozgásba hoz - feltéve, ha ez a hang elég erős.