Bartalis János
1893. július 29. — 1976. december 18. erdélyi magyar költő
Ember! - nézz szívedbe gyorsan. Ha arra vagy elhivatva, hogy másokért küzdj, szenvedj - csak szaporán. Az útról le nem térhetsz. Ha sorsod mást jelöl: csináljad. Kötözz sebeket, enyhíts fájdalmakat. Simogass, csókolj, szeress. Vagy vigyed kereszted az emberek sokasága között. Nincs perc elveszíteni való.
Kihalt szívemből minden fény forrása. Most sötét vagyok, sötét. Sötét, mint az ég, melynek csillagjai aludni mentek.
Csak járom az idő vajúdó kínját. Szívem mély árnyékba hajol: A föld siket méhéből nem hallom lelked, mint dalol.
Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ...szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
Facebook
Pinterest