Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart.
Szerelem, szerelem, hiányoztál. Szerelem, szerelem, csináld most már ugyanígy. Vagy sehogyan. Menekülj, amikor segíthetnél. Sose nézd, hogy ég, akit megégettél. Ne vegyél többé komolyan. Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész. Mindennap új varázslat és újabb csodatörés.
Bármennyire is fontos a lélegzetvétel, nem ad élményt, nem ad örömet az embernek. (...) Legtöbben nemcsak nyugalmat akarunk, de vágyunk arra a múlékony, bolydult állapotra, arra a zaklatott boldogságra, aminek szerelem a neve.
Világéletemben egy boldogságtól fűtött szerelemre vágytam. Olyan regényesre és olyan drámaira, mint amilyen csak a filmekben van. De (...) rá kellett döbbennem, hogy a férfiak nem hisznek abban, hogy a mesék valóra válhatnak.
Nehezen gyógyul a szív, marad egy életen. Rám tör a félelem, de nem gyógyít meg senki sem. Nehezen gyógyul a szív, marad a fájdalom. Úgy múlik, csak álmodom egy szép napon.
El akarta hinni, hogy az élet szép, hogy még nyílnak nárciszok, születnek még kiscicák, hogy nem kell félni a holnaptól, hogy lesznek még pillangók (...), lesz még nyár és lesz még szerelem a világon.
Tartson még egy kicsit a titkos éjszaka a suttogások és a halk szavak a kitapogatott és megkeresett mosolyok a soha el nem csattant csókok.
Mit akar a szív, ha néha fáj, mit akar a szív, ha meg-megáll, és vár, csak vár, hogy a szerelem erre jár.
Mindenki a szeretetre vágyik, mindenki azt éhezi. Ugyanakkor a többségük feláldoz valamit. Szinte mindenki. Szerelmet, barátságokat, családot, egészséget, karriert... csak épp mindig nézd meg, hogy mi éri meg az áldozatot. Ne félj egyedül élni addig, amíg nem jön a nagy szerelem, amíg meg nem valósítod magad, hiszen nem arra van szükséged, hogy egy másik feled legyen, valaki, aki ugyanannyira fél egyébként, mint te... arra van szükséged, hogy egész legyél és az egészet kapd meg.
Élt egyszer egy fehér madár az erdőszéli kék tónál, ám hiába szerették társai, szíve egyre csalta játszani. Otthagyta őket, s ment a szellők szárnyán, arra, amerre a titkot súgta a bölcs, erdei páfrány. Kalandok sora várta, kétségek gyötörték, majd az út végén felcsillant a fény. Fekete madárra bukkant, ki magában élt, olyan vidéken, hol mindenki csak félt. Egymásra néztek, s más lett rögvest a világ, a fekete s a fehér egyformán színessé vált.
"Szeret - nem szeret" bús boldog talánya, Epedések zárt ablakok előtt, Ó erkélyeknek hervatag virága, Séták, sírások, meglátom-e őt? Arany fiatalságom balgasága, Te boldogság, mely siratod magad, Tán érezed, hogy ez az élet álma, Melyről álmodsz majd egy élet alatt?
Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel, csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el. Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél, de az volna szép, ha mégis, ha így is szeretnél.
Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.
- Csak azt tervezd előre, ami tőled függ... - De hiszen te mondtad, hogy csak erősen kell akarni... - Ez nem kaptafa. A vonzerőre nem érvényes. Az vagy van, vagy nincs.
Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni.
Facebook
Pinterest