Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Vannak köztünk olyanok, akik rögtön megkergülnek, mihelyst egy új alak tűnik fel a színen. Ez nem szerelem, inkább valami torz vágy; ilyenkor a szerelembe szeretnek bele.
Maradjon meg az én nagy álmom Egy asszonyról, aki szeret S akire én örökre vágyom.
Belehalni vagy boldog lenni, veled élni meg jót és bajt, hegy nélkül is csúcsig menni, ez a vágy, ami ébren tart.
Mindenki lángolni vágyik, De senki sem akar megégni.
Ámor, légy igaz barátom: váltsd valóra majd az álmom - vagy ne költs fel engemet.
Hívom a szárnyas Szerelmet - Vissza sem köszön... S térden esdek - érted esdek, Érted, ó Öröm! Én szerelmem! Mindenem! Zörgess végre szívemen!
Az éremnek mindig két oldala van. Azok, akiket elhagyott a szerelemnek nevezett kegyetlen istenség, szintén hibásak, mert a múltba révednek, és azon rágódnak, hogy feleslegesen szőttek annyi tervet. De ha tovább kutakodnának az emlékezetükben, eszükbe jutna az a nap, amikor az a mag kicsírázott, és ők hagyták növekedni és még gondozták is, míg akkora fa nem lett belőle, amit már nem lehet kitépni.
A szerelmet hiába keresed, soha meg nem találod. Rátalálsz, talán épp abban a pillanatban, amelyben köznapi dolgok foglalkoztatták lelkedet.
Azt hittem, szerelmes lettem. Pedig nem szerelem volt az, hanem kétségbeesés. Élő testet akartam.
Mi szívünknek a világ, szerelem nélkül? Ami egy varázslámpa fény nélkül!
A szerelem nem olyasmi, ami megtörténik velünk, hanem olyasmi, amit csinálunk. Akkor hát mit nem csináltam én?
Ha kimegyek az utcára, Rá-rá nézek sok szép lányra, Mind mosolyog a lángadta, Szerelem a gondolatja. Hja, ilyen világot élünk, Cseppig elsatnyult a vérünk; A szerelem édenében Hervadt virág a szemérem.
Senkit nem vehetsz rá, hogy beléd szeresen, ha nem magad miatt szeret.
Előbb-utóbb találkozol valakivel, akitől többet is akarsz a pillanatnyi társaságnál. Előbb-utóbb a saját szíved árul el.
Honvágyam van egy olyan hely után, ami talán nem is létezik. Ahol a szívem csordultig megtelik. A testem kényeztetik. A lelkem megértik.