Idézetek a szerelmi vágyakozásról
A vágyak nem azonosak a kívánságokkal. A kívánságban van akarat, tett és tudás; amit az ember valóban kíván, azt meg is teszi. Ha valamire vágyunk, de nem tesszük meg mindazt, amire a vágy teljesüléséhez szükség lenne, ez azt jelenti, hogy noha vágyunk rá, valójában nem kívánjuk a dolgot. Az igazi kívánságok tehát mindig teljesülnek, mégis rendszerint olyan közérzettel élünk, mintha minden a vágyaink ellenére történne.
A férfi és nő barátságában talán épp az a legcsodálatosabb, hogy időnként a korlátok ledőlhetnek.
Az ember sosem túl idős a vágyakozáshoz.
Világosság dereng a messziségen át. Ringó a zsenge ág, de ringóbb teste bája, Szép a gazellaláb, de szebb az ő bokája. Szeméből száz halál, gyilkos sugár lövell, Tüzet gyujt szívemen, kinokkal tölti el. Hogy megláttam, kitört rajtam a szerelem, Láz ver, beteg vagyok, mi lesz velem?
A kor nem hervaszthatja, sem szokás Nem emészti sok arcát. Jóllakatja Más nő a vágyat ám ő jön, s teremt Új éhet ott, hol bételít.
Nem kell más! Nem értek a szóból, Sose legyen elég a jóból, Örökre elcsábítottál! Nem kell más! Úgy akarlak téged, Nem érzed, megőrülök érted, Adj hát nekem egy éjszakát! És nem kell más!
Erősen magamhoz szorítom. A részévé akarok válni. Nem csak benne lenni, hanem mindenhol, körülötte. Azt akarom, hogy nyíljanak meg a bordáink, találkozzon a szívünk, olvadjon össze. Hogy a sejtjeink élő fonatként tekeredjenek egymás köré.
Maga a vágy fontosabb, mint a vágy tárgya.
Férfimámor: így nevezték tizenhetedik századunkban, s mily találón, a kedvest.
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök - nem a magas ég magányos tüze, hogy türelmesen a világ fölött vigyázzam, mint álmatlan remete, a mozgó tengert, mely papként szelíden mossa a föld emberi partjait vagy nézi a friss havat, melynek ingyen fehérébe hegy s mocsár öltözik - nem - én kedvesem érő kebelén vágynék lenni szilárd s változhatatlan, hogy annak lágy, lélekző melegén őrködjem örök-édes izgalomban: azt szeretném, azt hallgatni, örökkön, ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.
Így van ez, ha az embernek megtetszik valaki. Az egyik pillanatban még nem létezik, aztán hirtelen betölt mindent, akár akarod, akár nem.
Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
Szépség és a szörnyeteg c. film
A vágy megszépíti azokat a dolgokat, amelyekre kiterjeszti tüzes szárnyait és (...) a vágy beteljesülése, amely igen gyakran csalóka, az ember egyetlen igaz kincsének, az illuziónak halálát jelenti; megöli a vágyat, amely az élet egyetlen ingere.
Egy kapcsolat éltető vérét a vágy adja.
Facebook
Pinterest