Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Állítsd meg az időt - ha elszáll a pillanat, mintha sose lett volna, félek, elveszítelek.
Tapadjon szájhoz a száj, bőrhöz a bőr, és megszűnik minden határ. Együtt zuhanunk a magasságba, és együtt szállunk alá.
Hadd legyek az otthonod! A lelked otthona.
Azt hiszem, megvan, mi teszi keserédessé a vágyakozást. Az érzés maga csodálatos. Az erőfeszítés viszont, amivel tagadni akarom, kegyetlenül nehéz.
Fogalmam sem volt róla, hogy a sóvárgásnak ekkora ereje van. Minden egyes porcikádba beférkőzik, és milliószorosára fokozza az érzékeidet.
A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat.
Nem okos az egész világot kívánnia, nem okos és nem érdemes, mert a világ csak a másik ember lehet, a másik emberben.
A laptopot otthon hagytam. Tele van a fotóiddal, és én nem akarom többé simogatni a képernyőt, hazudni, mert nem őszinteségre van szükségem, hanem rád.
Hódolok. Ez is egy nagyon szép szó. És pontosan rám illik. Csak bámulok magára - tisztes távolból, de hódolattal.
Évtizedek óta, folyamatosan sóvárgok, vágyakozom. Szerelemre, társra, gyerekre. Kész, kimerültem. Kimerítő folyamatosan akarni és nem kapni semmit!
Van a fejlő lélek rejtelmei közt egy határzatlan, csapongó vágy, mely az ép élet szebb szakaiban észt és képzetet gyakran foglalkodtat; melyet ifjúságunkban, míg szívünk érzelem, elménk isme után törekszik, sem fény, sem kincs, sem hon, sem a hiúság álma ki nem elégít; mely lelkünk emelkedése közt, elégültség, vagy békétlen órák, szerencse vagy balsors változó körében, a gondolat elmélyedésivel gyakran meglep és elragad, titkos, de szebb rendeltetést engedve sejteni, de mit a sárház s társadalmi békók lekötnek. A szerelem főleg fejti s növeszti azt. Hány szív kérdé már magától: honnan jő, s mit jelent e nem értett vágy (...)? Tán egy nemesb lét delejes eleme, minek a sárház érlelő hazája; tán vonzó törekvés a tökély felé, mely el nem érhető a földön, hol fejér a feketének alá van rendelve. Csak midőn szárnyaink fáradnak, midőn a tapasztalást érzelmeink vesztével fizetjük, törik meg e szenv: midőn látjuk, hogy a remény délibáb, s a szűk czél nem több, mint földi vég, melyben, e hitető vágy rejtelmeivel feloszlunk.
Kiraktalak a szívemben a képernyőre, és az összes ikonom eltűnt tőle. Nézlek egymagam - közben vívódom. Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!
Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom.
A vágy paradox dolog. Minél nagyobb bennem a vágy, annál elérhetetlenebbé válik a nő. És amikor megkapja az ember, a vágy tárgya értéktelenné válik.
Az extázisban nincs humor, a csókban, ha szenvedélyes, nincs már mosoly, és a valódi gyönyörben nincs nevetés. Az igazi szerelem (...): misztérium. Beavatás. Nem lehet elviccelni.