Colleen Hoover

Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.

Olykor a lehető legegyszerűbb kérdéseket a legnehezebb feltenni.

Semmi sem fogható ahhoz a bűntudathoz, amikor a szívünk legmélyén valami a gonoszhoz húz.

Ha nincs, aki megerősíthet az emlékeidben, egy idő után elveszíted őket.

A való élet olykor kegyetlen. Az alkalmazkodás a legjobb, amit a saját érdekedben tehetsz.

Egy-egy döntés hülye voltát az idő dönti el.

Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek - akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.