Mark Gungor

A romantika nagyszerű "só", amellyel meghinthetjük azt a kemény munkát, amit az jelent, hogy megosztjuk az életünket egy másik emberrel; a boldog házasság fő összetevője azonban nem lehet a romantika.

Amitől csodás lesz a házasság, az a munka. De nem elég dolgozni; ügyesen kell végezni a munkát. Csak mert készek vagyunk megdolgozni a nagyszerű házasságért, még nem biztos, hogy rendelkezünk az ehhez szükséges készségekkel.

A férfiak úgy vélik: a lehető legjobb, amit egy kapcsolattal tehetünk, az, ha békén hagyjuk. Egy férfi szemében egy kapcsolati témával foglalkozó könyv elolvasása valahol egy szinten mozog a gyökérkezeléssel és a végbélvizsgálattal.

Nincs ganéjmentes házasság.

Ami a birtokunkba kerül, valahogy "eltűnik", nagyjából úgy, ahogyan az új autó is eltűnik, miután már fél éve a miénk, és sokszor a szeretteinkre sem fordítunk kellő figyelmet. Nem kegyetlenségből, egyszerűen csak nem értjük, miért kellene tovább küzdeni valamiért, ami már a miénk. Így aztán az udvarlás romantikus hódításának helyét átveszi a figyelmetlen, tapintatlan viselkedés, sőt a birtoklás goromba feltételezése.

A sikeres házasság nem annak köszönhető, hogy a "megfelelő" személlyel kötöttünk házasságot, "megfelelő" érzelmeket érzünk, "megfelelő" gondolatokat gondolunk, vagy akár "megfelelő" imádságokat mondunk el. Arról szól, hogy a megfelelő vagy helyes dolgokat tesszük - és kész.

A házasság inkább a munkáról szól, mint az isteni szerencséről; inkább arról, hogy találjunk valakit, akit szerethetünk, mint arról, hogy találjunk valakit, aki betölti a listánkon szereplő összes személyes szükségletünket.

Mindig nagyon árulkodó az, ahogyan óvatlan pillanatokban, a ránk nehezedő nyomás hatására viselkedünk. A legtöbben egészen ügyesen tudjuk elfedni negatív oldalunkat normál körülmények között, még saját magunkkal is el tudjuk hitetni, hogy jobbak vagyunk, mint amilyenek vagyunk valójában. Ám a szoros kapcsolatok kiugrasztják a bokorból igazi énünket. Különösen igaz ez a házasságra.

Azért kell dolgoznunk a házasságunkon, mert hisszük, hogy értékes, nem pedig azért, mert próbáljuk értékessé tenni.

Különbözőek vagyunk, de ha megtanuljuk megérteni és elfogadni egymást, egészen szép összhang alakulhat ki közöttünk. A különbségek megértése és elfogadása azonban nem valósul meg egykönnyen, ha ezeket a különbségeket rossznak vagy ostobaságnak tekintjük.

A férfiak szeretnek semmin nem gondolkodni. Nemünk féltve őrzött tulajdonsága ez. A semmi a férfi néma jutalma ebben az életben. A semmid a hab a férfi életének tortáján. A semmi a kárpótlás, amiért egész napja csordultig volt "valamikkel". Rajongunk a semmiért, élvezzük a zamatát.

A sikeres házasság nem abból fakad, hogy két üres lélek egymásra talál, és megkísérli "kiegészíteni" egymást. Ha két üres, boldogtalan lélek összeházasodik, az csupán két üres, boldogtalan lélek házassága lesz. Sikeres házasság csak úgy jöhet létre, ha két teljes, boldog ember köti össze az életét azzal a céllal, hogy közös jövőt építsenek. Nincs szükségük a másikra ahhoz, hogy igazán boldogok, teljesek vagy érzelmileg épek legyenek. Már ép emberek, akik összekapcsolják életüket, hogy élvezzék a házasság előnyeit.

Amikor egy férfi beleszeret egy nőbe, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek nő - sőt, tökéletes! Úgy szeretem, ahogy van, és remélem, soha nem változik meg!" (...) Amikor viszont egy nő beleszeret egy férfiba, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek ember, de egy kicsit dolgozni kell rajta." Ez csírájában hordja a katasztrófát. Az eltérő elvárások mindig konfliktushoz vezetnek.

A nők természetüknél fogva "adnak". Szeretnek adni, a lényegükhöz tartozik. A férfiak ezzel szemben természetüknél fogva elvesznek. Szeretnek elvenni, azzal határozzák meg magukat, hogy mennyit tudnak "szerezni".

Egy kapcsolat éltető vérét a vágy adja.