Idézetek a halálról
Van, aki a haldokló madárra nézve csak az értelmetlen szenvedést látja. De az utolsó szó a halálé. Kineveti őt. Más ránéz ugyanarra a madárra, és megérzi az üdvösséget. Átjárja őt a fény.
A Halál nem szed túszokat, csak rabszolgákat. Számíts rá. Mert a Halál gyűlöli az Életet.
Az életet a haláltól könnyen hasadó, törékeny héj választja csak el. Vékony hártya az, akár a pilleszárny.
Tudomásul kell venni a halált, hogy jobban megérthessük az életet.
Az életben egyetlen dolog biztos: a halál. Mégsem hiszünk benne. Nem gondolunk rá. Pedig minket sem fog kímélni.
Nincs mitől félnie, az idő csak legenda, a halál csak álom, és minden rendben van.
És hogyha egyszer már A szolga emberré emelkedik, Éhen hal meg vagy a bitófán, De többé szolga nem lesz!
Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.
Nem élhetem meg az új híreket; De íme, jóslok; Fortinbrasra száll Az ország; övé haldokló szavam. Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá. A többi, néma csend.
Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen.
Nyakak, ha nem hajlottak másnak, megbicsaklanak a halálnak.
Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat, Előre! Én se leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre! Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is, Előre! Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza, Előre!
Az a legfontosabb, hogy ne éljünk örökké a halál gondolatában, ahogyan Seneca javasolta, hanem minden napunkat kiálljuk, és eltekintsünk attól, ami a végzetünk.
Amikor az ember félni kezd a haláltól, akkor tanulja meg szeretni az életet.
Furcsa az emberi természet. Amíg valaki él, addig nem törődnek vele, vagy megszólják. De ha haldoklik vagy ha meghalt, egyszerre tudomást vesznek róla és dicsérni kezdik. A halál egy időre glóriát von a legszegényebb ember feje köré is. A halálával sok ember eléri azt, amit az élet sohase adott meg neki.
Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye.