Idézetek a halálról
Darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között.
Ha megveted a halált, ő is megvet téged.
Senki nem hal meg igazán, amíg emlékszünk rá.
Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál.
Ha meghalok majd, mélyre ássatok gyarló valómban meg ne lássatok.
Az emberek csak a romantikus regényekben halnak meg a szerelemért, a valóságban a gyűlöletért halnak meg.
Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.
Enyém az élet - ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.
A semmi ellenpólusa az élet. Ha az élet a feledést választja, valójának is vissza kell térnie a feledésbe. Csak így maradhat egyensúlyban a világ.
A halál része az emberéletnek. Ez vezet minket. Ez formál. Ez őrjít meg.
Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.
A próféták halála erőszakos halál szokott lenni.
A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe. És nem is jöttem föl a felszínre többé.
Facebook
Pinterest