Idézetek a halálról
Viszonyunk a halálhoz olyan, mint a viszonyunk az élethez.
Az öngyilkos olyan gyilkos, aki önmagában öli meg a többieket.
A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet.
Mily vékony az a hajszál, amin végítéletünk függ!
A halál törékeny, akár a szerelem. A halál a legszebb elképzelés bennünk, az alapelv, az édes és korláttalan ábránd, az a kicsit sem őrült gondolat, amely miatt még élhető számunkra az élet.
Nyomorúságunkon fényesség e halálközeli szépség. Amiből aztán könyveket írunk, képeket festünk és zenét szerzünk. Hogy megpróbáljuk magunkhoz szorítani a nappalt. Ujjbegyünkkel kísérjük, ameddig csak tudjuk, az idő múlását.
Azon elmélkedünk, hogyan maradjunk állva ebben a hústömegben. A föld nem olyan finnyás: kér a csontunkból.
A test és a kar nem mozdul, vagy alig. Csak az ujjak hegye remeg kissé, mint amikor egy szeretett archoz közelít. Épp nem érint semmit, főleg nem egy forró, eleven testet, hanem csak észrevétlen útitársát, a hópelyheken pókhálóját szövő halált.
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Krisztus keresztje és a bitófa oly' rokon! És az isteni áldozat mellett oly' törpe az én áldozatom!
Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.
Valami szomorú dallam hangjai halkan Kísértenek éjszakákon át. Velem vannak, és együtt Dúdolgatjuk a halál dalát.
Rohanj, autóm, rohanj velem, rohanj, dübörgő életem. Ne bánd, ha jő a forduló, hidd el: rohanva halni jó!
A halál is csak az élet része.
Facebook
Pinterest