Idézetek a halálról
A halál pillanatában az ember elereszt mindent, a tenyeréből kihullajt mindent, és nem kíván megragadni semmit.
A halál bennünk van, pontosan úgy, mint egy kis gyermek az anya testében. Éppen úgy fejlődik, mint a magzat. A haláltól a legerősebb férfiak is nőiesek lesznek - a pillanatban, mikor először észlelik, hogy termékenyek lettek és magukba fogadták, testükben érlelik a halált, arckifejezésük különösen elváltozik. Mord arcok is lágyak lesznek; mint az asszonyok arca, mikor megtudják, hogy gyermekük lesz.
Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme.
Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt? Magasság? Mélység? Van-e ég? A tarka földi színpadon túl elindulok mégis Feléd.
Egy szép napon halott és elfojtott álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük kívánni a halált, a halált, amely megszabadít a bizonyosságainktól, elfoglaltságainktól és azoktól a rettenetes, békés vasárnap délutánoktól.
Odaát vár a határtalan, ott majd nem lesz ajkam, poharam, De a túlhabzó végtelen eloltja örök szomjamat.
Nézd, az üvegben e kis szürke por hogyan pereg. Hinnéd, hogy ember volt valamikor és szeretett?
A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.
Mibe e sárlepett Szem belelát, Aminek tükre lett A végső rémület: A túlvilág.
Az élet titka: "a halál előtt meghalni", és rájönni, hogy nem létezik halál.
Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe - ennyi az egész.
Haladj csak előre: majd megérted, hogy bizonyos dolgoktól éppen azért kell kevésbé rettegni, mert nagy félelmet keltenek. Semmi baj nem nagy, ha már a végső. Eljön hozzád a halál: ha együtt maradna veled, félned kellene tőle; de szükségszerűen vagy meg sem érkezik, vagy továbbhalad.
Megkopott delfin vagyok sivatag közepén, minden kincsem cseppnyi sós víz - az utolsó könnyem -, mit érted hullajtok, hamvadó életem...
Ha kijutsz majd a végső, túlsó partra, szárítkozni kiülsz az örök napra. Leszárad rólad múló földi voltod. Boldogságod száj nélkül is a sirályoknak elsikoltod.
Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő, az utolsó szentség után, csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő, s kövér gyom burjánzik buján.
Facebook
Pinterest