Idézetek a halálról
Ha nem volna halál, fogalmunk se lenne, miről szól az élet.
Maga a halál is az élet feladatainak egyike.
Groteszk emberiség! A Halál is csodálja, mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap, s olykor párfőmösen vegyül ő is a bálba, s az őrület közé iróniája csap!
Jő a halál, nem is egy: amely elragad, az csak utolsó.
A halál az a fekete szolga, aki az élet hintója mögött lovagol.
S higgyétek el nekem, hogy a halálban nincsen veszteség, hogy a halál csak újabb fordulat: mert minden hangulat egy élet, és minden élet csak egy hangulat.
A szeretet - útjában áll a halálnak. A szeretet az élet. Mindent, mindent, amit csak értek, azért értem, azért létezik, mert szeretek. Mindent csakis ez fűz össze. A szeretet az Isten; meghalni annyit jelent, mint nekem, a szeretet egy részecskéjének, visszatérni a közös örök forráshoz.
Tulajdonképpen azért élünk, hogy meghaljunk. Életünknek a halál ad formát és keretet.
Minden élet titkának megfejtője a halál.
Mindenki akkor hal meg, ha már nincs szükség rá.
Két külön élet egy mederbe fut testestől-lelkestől, ez a legnagyobb dolog, amit egy szép szerelem adni tud a múló időben.
Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak.
A halandók leghőbb vágya az örök élet, azonban a halhatatlanok azért hajtanak évszázadokon át, hogy halhatóvá váljanak.
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.