Idézetek a halálról
Amiért élni jó volt még nem lesz rossz meghalni attól hogy élni rossz volt a halál nem megoldás.
Megszülettem és halálra ítéltél. Nem hibáztatlak.
Tudomást sem veszek róla, de távoli tájakon már körvonalazódik a halálom.
A gyermek nyugszik anyja méhén, a hulla fekszik sírja mélyén - oly egy a kezdet és a vég.
Bár volna örök álom életem! S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem Az öröklétnek hozza egy sugára.
A halál végül ránk nevet. Csak annyit tehetünk, hogy visszanevetünk.
Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja...
Világosan kell látnunk, hogy bármikor meghalhatunk, és úgy kell berendeznünk az életünket, hogy ezzel a realitással számolunk.
Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.
Megáll egy percre a dolog zaja, Elszáll egy ember könnyes sóhaja, Két éhes gyermek ágyán felriad. A gép megindul újra zakatolva S megy minden, mintha mi se történt volna: A földön még elég ember marad.
Kaszálják már a réteket - Szénaillatú életed nyomát felveri a bürök. - A nap feletted is sütött.
Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.
Azt mondják, mielőtt meghalsz, minden lepereg a szemed előtt. Ez igaz is. Ezt hívják életnek.
A lényeges, látja, az, hogy az ember ne legyen szabad, és töredelmesen engedelmeskedjék egy nála nagyobb csirkefogónak. Ha majd mindnyájan vétkesek leszünk, az lesz a demokrácia. Arról nem is szólva, hogy bosszút kell állnunk, kedves barátom, kényszerűen magányos halálunkért. A halálban magunk vagyunk, a szolgaság viszont közös. A többiek is megkapják a magukét, és velünk egy időben, ez a fontos. Mindnyájan együtt, végül is, de térdre hullva és lehajtott fővel.
Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék: minden elmarad.
Facebook
Pinterest