Idézetek a halálról
Akiknek nem fáj az élet, azok a halál gondolatát is könnyebben viselik el.
Elmondom: Öltem. Nem tudom kit, talán az apám - elnéztem, amint vére folyt egy alvadt éjszakán. Késsel szúrtam. Nem szinezem, hisz emberek vagyunk s mint megdöföttek, hirtelen majd mi is lerogyunk.
A halál a legnagyobb kaland kezdete.
Napnyugta és éji csillag, Senki se jajongjon értem. Nem várom, hogy sirassanak, mikor a tenger lesz végső fészkem. Alkony és éji harang, majd eljön a sötétség. Nem kérek én könnyes búcsút, ha az örök létbe térnék, végtelen lesz nékem az idő és hely, az áramlás majd visz tova. Bár találkoznék teremtőmmel, ha az utolsót üti az óra!
Azt mondják, a háborúban elesettek hősök. Ugyan miféle célért halnak meg? Hiszen a másik oldalon állókról is ezt hirdetik, ők is ugyanazokért az elvekért halnak meg. Istenem, pedig micsoda érték minden egyes élet!
Nem félek a haláltól, mert úgy érzem, ha majd valóban előtte állok, már nem fogok gondolkodni.
Éjszaka a tenger partján áll egy kislány apjával. Keletre néz, fürkészi az őszi eget. A kislány a parton apja kezét fogja. A gyászfelhők egyre lejjebb szállnak győztesen, míg végül mindent elemésztenek, és bámulják az utolsó könnycseppeket.
Címer-hivalgás, pompa, hatalom, s minden szépség, mely ezekből ered, eléri végóráját egy napon; a diadal-út is a sírhoz vezet.
Minden papnak hozzá kell szoknia a halál gondolatához, de attól, hogy megtanuljuk elfogadni, még nem lesz könnyebb feldolgozni.
Mondják: a világ vége tűz. Más mondja: jég. Mert a vágy forrósága űz, azt vallom én is: vége tűz. S ha vesznem kétszer illenék: mert ismerős a gyűlölet, hiszem: végpusztulásra jég is jó lehet, és épp elég.
Nincs tegnapunk, és nincs holnapunk. Elfelejtjük az időt, elfelejtjük az életet, és békességben vagyunk.
Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bűneiktől.
A halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, - ez a halál.
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem.
Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld izét, A csillagot fönn és a felleget.
Facebook
Pinterest