Idézetek a halálról
A Föld, hol az élet terem, a mindent elnyelő sírverem.
Vállamon a bárányos éggel, s a nemvalósuló reménnyel legyen a koloncom tömérdek! Kik elmúlnak: szörnyen szegények!
Rosszul alszom, fél éjszakákon át nyitott szemmel fekszem az ágyban, a sötétben, mint a kezdő, gyakorló halottak.
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Én már öltem. Hallottam halálhörgést. Láttam halálos sebet. Nincs benne semmi magasztos, semmi költői! Azt mondod, meghalnál a szerelemért, de nem tudod, mi a halál... És nem tudod, mi a szerelem!
A halál... megnyugvás. A rettegés vége. Enyhülés. Felszabadulás. Ledobhatod magadról az élet összes terhét, a veled cipelt súlyokat.
Az ember először attól fél, hogy meghal, aztán attól, hogy mégse.
Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár, És kínálja borral a tél, - De én már tudom, miből él a halott: A halott könnyekből él.
Nincs jobb világ a másvilágnál, mely halkan létlen létre bont, mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, s hol semmi érzés, semmi gond. Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, és jobb a száraz, puszta csont ez ideges, husos világnál, mely oly keserves és bolond.
Nincs jobb világ a másvilágnál, a másvilágon nincs világ, s nincs jobb világ a nincs-világnál, mert féreg nélkül nincs virág.
Ha dob helyett harsona szól, És nyitják a menny kapuját, Ott menetel seregünk, A csillagösvényen tovább.
Azt hiszem, amikor az ember meghal, sokkal nagyobb lesz, mert mindennek része lesz.
Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.
A halál nem mást jelent számára, mint pimasz kihívást. Pedig az igazi legpimaszabb kihívás maga az élet.
Távoli, idegen országban halt meg, és sírja fölött idegen tenger mormol imát.
Facebook
Pinterest