Idézetek a halálról
Minden olyan lénynek, amelyik nem tud meghalni, előbb-utóbb küzdenie kell azért, hogy ne haljon meg belül.
Reménykedett és imádkozott, hogy ne legyen halál utáni élet. Aztán rájött, hogy ez így ellentmondásos, és ezért csak reménykedett abban, hogy nincs halál utáni élet.
Egy egyszerű gyerek, aki könnyedén vesz levegőt és minden porcikájában érzi az életet, mit is tudhatna a halálról?
A halál a jutalom az élet szenvedéseiért, ne féljünk vele szembenézni.
Egy szamuráj egyszer megkérdezte Hakuin zen mestert, hogy hová kerül majd, miután meghalt. Hakuin emígyen szólott: "Honnan kellene tudnom?" "Hogy-hogy nem tudod? Hiszen zen mester vagy!" kiáltott fel a szamuráj. "Igen, de még nem haltam meg!" válaszolta Hakuin.
Rajzolj nekem egy házat, pontosan, amilyet akartam, Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam. Hogyha a világon már semmiért nem lesz majd itt lenni, Ha a házba, amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni.
Hátha majd most hoz az élet olyat, hogy halál a vége, ott nem emlékezni másra, csak szépre.
A sötétség vagy megszólít, vagy nem vesz rólad tudomást.
A halál biztosabb Istennél, a halálban nem fenyeget többé a nap nap után fennálló veszély, hogy meghal a szerelem.
A halál egy olyan fekete csomag, amely különböző alakban, súlyban és méretben létezik. Mégis, amikor megérkezik a küszöbödre, azonnal tudod, ki küldte, anélkül, hogy megnéznéd a feladót vagy kibontanád a dobozt. Egyszerűen csak tudod.
Néma ezüst holdfény fenn, Az Öröklét Örökös Csendjében Csak a szél és én jár benn, Az Elmúlás Szomorú Kertjében.
Sűrűn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. (...) Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre.
Ne rágódj szüntelenül az elmúláson, mert a végén egyszer csakugyan meghalsz!
Láttam a múltját. Láttam a jövőjét. Tudtam, hogyan ragadja majd magával a halál, s a frissen szerzett tudás terhe ólomsúlyként nehezedett rám. A nagyanyám mindig azt mondta, soha nem szabad elárulni senkinek, mi módon leselkedik rá a halál. A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt.
Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon.
Facebook
Pinterest