A. M. Jenkins

Az emberek olykor azt gondolják, hogy a szerencséjüket a saját bölcs döntéseiknek köszönhetik. Ez néha így is van, de legtöbbször csak a véletlen tehet róla.

Egy igazi bűnt, ha egyszer elkövették, nem lehet meg nem történtté tenni, így bizonyos tekintetben sosem tehető jóvá.

Ha meglenne minden kérdésedre a válasz (...), mi maradna utána, amivel lefoglalhatnád magad?

A csend nem csak a hang fizikai hiányát jelenti. A csend üresség, ami a maga teljes és erős valójában nehézkedik ránk. A szívet ugyanúgy kimeríti, mint a füleket.

A hibák és a csavarok azok, amik a világot egyedivé és csodálatossá teszik. Hibák nélkül nem lenne mélysége, tartalmatlanná válna.

A szánalom nem segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak közelebb került a szakadék széléhez.

Azt hitte, a jó szándék mentség lehet, ha valami balul sül el. Hát tévedett.

Minden élőlénynek adnia kell és kapnia. Levegőt, vizet, tápanyagot, amit akarsz. Mindennek kapcsolatban kell lennie a környezetével. Ez az élet definíciója.

A bánat a szerelem ára.

Lehet, hogy más lesz a frizurájuk vagy a hajuk színe, más ruhát viselnek majd, és más dolgokról beszélnek (...), de a lényegtelen részletekről eltekintve mindig minden ugyanolyan maradt, és ugyanolyan is marad örökre.

Túl könnyű ráunni a világra. Ha nem lennének érzéseink, nem is maradhatnánk emberek.

Az emberek alig várják a tavaszt, igaz? Minden életre kel... Később viszont minden el is pusztul. Tavasszal minden újrakezdődik, de az óra máris ketyeg az élet minden apró morzsája fölött.

Minden olyan lénynek, amelyik nem tud meghalni, előbb-utóbb küzdenie kell azért, hogy ne haljon meg belül.

A bánat és a szerelem ugyanaz, mert mindkettő miatt hibákat követünk el.