Idézetek a halálról
Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.
Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.
A halál rettenetes, de nem annak, aki meghal, hanem annak, aki él.
Rá kell jönnünk, hogy mind csak egerek vagyunk egy macska karmai közt. Minden egyes mozdulatunk ebben a kurta földi létben, hogy megállunk a pirosban vagy nem (...), a repülőgép, amire felszállunk, vagy amiről leszállunk, csak a halál szadista táncának részei, ami a sírhoz vezet.
Az öregkor mindig éber álmú: mintha az ember annál kevésbé kötné le magát olyasmivel, ami hasonlatos a halálhoz, minél hosszabb ideig ölelte az életet.
Az élet végül is csak várakozás valamire, ami más, mint amit most csinálunk, és a halál az egyetlen, ami biztos.
Még a halálban is légy győzedelmes.
Jobbomon a paradicsom, a pokol a balomon, s mögöttem a Halál Angyala.
A történelem a második világmindenség, amelyet az emberiség alkotott, válaszul a halál jelenségére, az idő és az emlékezet jelenségének segítségével.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Ha meghalok, állva temessetek el, mert egész életemben térdepeltem!
A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál.
Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta.
Emerenc a saját életem egyik elemévé vált..., iszonyít a gondolat, hogy egyszer elveszíthetem, ha meg túlélem, eggyel több lesz az árnyak csapatában, akiknek mindenütt jelen levő, sehol sem rögzíthető mivolta feldúl és kétségbe ejt.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek.
Az élőkért kell aggódni, a holtaknak már úgyis kevésre van szükségük.