Frank Herbert

Nagyon nehéz ám hinni a tengerben, ha itt, a dűnék közt láttad meg a napvilágot.

Ha egy dolog eltűnik (...), az legalább annyira üzenetet hordoz, mint amikor valami hirtelen felbukkan. Az üres helyek mindig megérik a tanulmányozást.

- A psziché? - Az a gondolkodó tudat, amely megmondja nekünk, hogy mennyire élők tudunk lenni (...). Ez az az érzék, amely megsúgja, hogyan légy hű önmagadhoz.

A tévedéseket fel lehet fogni az érzékelés baleseteiként.

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra.

A túlélők azok, akik a leghatásosabban és legmeghatóbban ragaszkodnak az élet szépségeihez. A nők ezt inkább tudják, mint a férfiak, mert a szülés a halál visszatükröződése.

Értékelned kell az életet, mielőtt elszánod magad rá, hogy megőrizd.

Hát nem érted a halált? (...) Ez minden teremtmény legalapvetőbb élménye (...). Halál hiányában jönnek azok a dolgok, amelyek azt kísértik és tükrözik - halálos betegségek, sérülések, balesetek... nőknél gyerekszülés... és valamikor ilyen volt a férfiaknál a harc.

A vagyon a szabadság egyik eszköze. A vagyon hajhászása azonban a rabszolgaság egyik formája.

Ne kövesd el azt a hibát, hogy mindenkit a saját mértékeddel mérsz.

Ha uralkodsz, megismered a hatalmat. Ez vakmerő felelőtlenséghez vezethet, fájdalmas túlzásokhoz, továbbá a legszörnyűbb pusztuláshoz - az elvadult élvhajhászáshoz.

Amíg élet van, minden vég kezdet!

Sose próbálj érvelni olyanokkal szemben, akik biztosak az igazukban!

A főemlős gondolkodik, és a gondolkodás révén marad életben. E mögött a gondolkodás mögött van valami, ami a sejtekből ered, és ez az emberi aggodalom a faj iránt. Ezt néha elrejtik, falak mögé zárják, vagy korlátok mögé rekesztik.

A szavak legtöbbször teljesen haszontalanok, ha érzelmi ügyekről van szó.