Frank Herbert
Milyen csábító az, hogy magas falakat emeljünk, és kizárjuk a változást. Hogy megrohadjunk itt, önelégült kényelmükben.
Az, aki fogja a banálist, a mindennapit, és új megvilágításba helyezi, rettegést kelthet. Mi nem akarjuk, hogy eszméinken változtassanak. Fenyegetésnek érezzük az ilyen követeléseket. "Már tudom a fontos dolgokat!", mondjuk. Aztán jön a Változtató, és félredobja régi ideáinkat.
Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyűjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait.
Azoknak, akik meg akarják ismételni a múltat, a kezükben kell tartaniuk a történelemtanítást.
A szabályok minden egyes meglepetéssel változnak.
Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.
Csak a nagyon ostobák figyelmét kerüli el, hogy a hatósági pozíció a létező legjövedelmezőbb bűnterep.
Ha azt hiszed, tudsz valamit, az a legbiztosabb akadály a tanulás előtt.
Megszelídíteni annyit jelent (...), mint valamit beleilleszteni egy megfelelő túlélési mintába.
A nők az egy nemhez tartozás alapján szolidárisak, és ez a szolidaritás átlépi még az osztály- vagy kasztkorlátokat is.
A nők hajlamosak merev osztályokat kialakítani. Rétegzett társadalmakat hoznak létre. A rétegzett társadalom pedig örök kihívás az erőszaknak. Nem esik szét. Felrobban.
A háború a káosz legkönnyebben hozzáférhető formája.
Ha nincs ellenség, csinálni kell. Az a haderő, amelynek nincs külső célpontja, mindig a saját népe ellen fordul.