Frank Herbert

Az a baj a békével, hogy hajlamosabb a hibák büntetésére, mint a kiemelkedő tevékenység jutalmazására.

A béke megoldásokat követel, eleven megoldásokra azonban soha nem juthatunk, csak törekedhetünk feléjük.

Vannak kérdések, amikre nincsen válasz. (...) Ez egy változó világ, és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás. Rengeteg behatásra reagálunk. A jövőnk folyton újrarendeződik. Van viszont egy akadály, amitől meg kell szabadulnunk. Ez megköveteli tőlünk, hogy megtegyünk egy brutális dolgot, hogy legdrágább, legforróbb vágyaink ellenében cselekedjünk... De kénytelenek leszünk megtenni.

Minden nap, minden perc változást hoz. (...) Az ember a pillanatok felismeréséből tanul.

A szabadság magányos dolog.

Kibékíthetetlen ellentétek nem léteznek, csak az ember gondolatvilágában.

Milyen könnyű a gondolatainkra támaszkodni az érzékszerveink helyett!

Azt mondják, csupán egyetlen fajta félelem van, amin nem tudunk felülkerekedni: a saját hibáinktól való félelem.

A nyelvek felépítése az életmód specializációját tükrözi. Minden specializáció felismerhető a szavakról, a posztulátumokról, a mondatstruktúráról.

A létezés fonalai számos ismeretlen tényezőnek engedelmeskedve gabalyodnak össze.

Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.

A jövő bizonytalan (...), mert a jövő a vászon, amelyre vágyainkat festjük. Így az emberi állapot mindig egy csodálatos, üres vászonnal néz szembe.

Az élet egy maszk, amin keresztül a mindenség kifejezi önmagát.

Nem a jelen befolyásolja a jövőt, te bolond, hanem a jövő alakítja a jelent. Fordítva megy az egész. Mivel a jövő adott, az események kibontakozása biztosítani fogja, hogy elkerülhetetlen és megváltozhatatlan legyen.