Idézetek a célról
Néha el kell indulni a rossz úton, hogy rátalálhassunk a jóra.
Valahogy úgy érzem, hogy nem az az állandó keresés célja, hogy találjak - ugyanis akkor nem kereshetek tovább.
Annyira utálom, amikor felteszem valamire az életem, aztán jön valaki, és megcsinálja sokkal jobban, csak úgy mellékesen.
A folyók tudják, mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk.
Ha látod a templomtornyot, már nincs messze a temető.
Néha az út, amelyen haladunk, nem olyan fontos, mint az irány, amerre tartunk.
Van, aki azért megy egyetemre, hogy megváltoztassa a világot, én csak önmagamat akarom.
Bármiről legyen is szó, az idő vesztegetése nélkül bajos célt érni - ha a serdülők szülei sajnos hajlamosak is erről megfeledkezni.
Nem a sebesség a legfontosabb dolog a világon. Hanem az, hogy meddig jut el az ember a végén.
Nem olyan rossz rabnak lenni, ha a szökésen dolgozik az ember. Akkor legalább van miért élnie.
Most már igyekszem a mindennapok csodáiban látni a varázst: ver a szívem, képes vagyok felemelni a lábam a földről, hogy előrelépjek, és van, aki szeret. Tudom, hogy továbbra is történnek rossz dolgok. És még mindig megkérdem magamtól néha, vajon miért vagyok életben; ám most, ha felteszem ezt a kérdést, tudom rá a választ.
Ha az emberek megtanulnák módosítani a terveiket, nem lenne annyi temetés.
Jó dolog elérni a csúcsot, az a pont az i-re. De valóban fontosabb, hogy hogyan teljesítettük az utat, amely oda vezetett.
Az ember arra született, hogy legyőzze önmagát.
Ha valaki előtt ott lobog a cél, amit el szeretne érni, akkor azért mindent meg is tesz - ha igazán szeretné. (...) Nehéz pozitív üzeneteket megfogalmazni, de tényleg csak kitartás kérdése minden!
Facebook
Pinterest