Idézetek a célról
Ha valaki 100 méterre megközelíti a csúcsot, az még nem mászta meg a hegyet.
Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek - az emberi természet korlátain belül - megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetű vágyaik kielégítésére törekedjenek. Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása.
Nem mindig vagyunk képesek úgy cselekedni, ahogy akarjuk, de sosem csinálhatjuk jól azokat a dolgokat, amiket még el sem kezdtünk.
Nem kis dolog, ha az ember az álmaiból szilárd talajon álló valóságot csinál!
Ismerd fel a jelet. Ez mindennél fontosabb, ugyanúgy, mint amikor égető, viszkető érzésed van odalent. Az is egy jel, és gyorsan orvoshoz kell fordulni. A beteljesedésedhez mutató jelet is komolyan kell venni, nem szabad halogatni annak megragadását. A jel szinte egyértelmű lesz, hiszen fura érzés kerít hatalmába, mikor a lehetőséged felkínálkozik neked. Nem tűnik nagy ördöngösségnek a felismerés. Pedig valójában nagyon is nehéz! Felismerni az első jelet, tudni, rádöbbenni, hogy mivel állsz szemben. Emberek milliói mennek el bambán az életüket befolyásolni tudó lehetőségek mellett. Te ne legyél bamba. A jelet az élet adja, de neked kell felismerned!
Ugyanazokért az alapvető emberi célokért dolgozunk és küzdünk. Közben azonban nem vesszük észre, mennyire fontos, hogy e célok eléréséért tisztességes eszközökkel harcoljunk. Az eszközt, a módszert mindig úgy kell megválasztani, hogy lehetőleg ne romboljunk vele.
Ne írjanak túl hosszú bakancslistát, mert (...) nem érnének a végére. De ez ne vegye el a kedvüket, hanem éppen ellenkezőleg: koncentráljanak arra a kevés, de fontos pontra!
Azt hiszem, mindannyian vezetünk egy privát bakancslistát, mely talán nincsen papírra vetve, de valahol megvan.
Mit tegyenek azok, akiknek nincsenek nagyratörő álmaik? A gondolkodás nélkül adott válasz az, hogy találjanak egyet, és valósítsák meg. Ám ez a válasz a legbiztosabb út afelé, hogy boldogtalanná tegyünk sok-sok embert, akik pedig távolról sem boldogtalanságra születtek.
Az életednek van egy titkos csúcsa, Vezetnek hozzá szent véletlenek, Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz A pillanatnak örökéletet! S botlasz újra sok rögös, buta úton. - De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet...
Ha a cél lebeg a szemed előtt, az akadályok sem ijesztenek el tőle.
Ez a helyzet a célokkal: ha csak a végére koncentrálunk, nem élvezzük az odavezető utat, nem vesszük észre az elágazásokat, melyek még jobb célokhoz vihetnek minket.
Célokat tűzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.
Ha soha nem lövünk túl [a célon], valószínűséggel soha el sem találjuk.
Facebook
Pinterest