Idézetek a célról
Cél van csak, út nincs. Amit útnak nevezünk, az a tétovázás.
Az életnek van értelme, ha megtalálod a célt. Kinek higgy? Hallgass a szívedre!
Néha jobb egy iránytű, mint a részletes útvonal.
Ha el merem képzelni azt, ahova el szeretnék jutni - akár fizikai, akár lelki értelemben -, az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül, amit belül már képes voltam megteremteni.
Az egyénnek számtalan lehetősége van, de igazán csak egyet tud szolgálni vagy diadalra juttatni. Sajnos, többnyire csak azután ismerjük föl lehetőségünket, miután elmulasztottuk vagy elvesztettük őket. Föloldhatatlan ellentmondás, de uralkodni csak azon uralkodhatnánk, amit már értünk - vagyis a múltunkon. Aki teljesebb életre vágyik, legtöbbször e miatt az ellentmondás miatt él át katasztrófákat, vagy bukik bele drámáiba.
Olyan világban élünk, amelyben a legjobbak érvényesülnek. Anélkül, hogy ilyen önző értékrendszert állítanánk fel, szükség van arra, hogy a legjobbat követeljük meg magunktól, abból a célból, hogy másokon segítsünk.
Amikor eléggé erős a vágy, az események egészen furcsa módon kezdenek alakulni, véletlen halmozódik véletlenre, addig, míg a kívánt cél megvalósul.
Míg a boldogságot önmagáért keressük, összes többi célunk - legyen az egészség, szépség, pénz vagy hatalom - csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy majd boldoggá tesz minket.
Álmod követése nem a könnyű élet garanciája. Az élet általában még több kihívást fog tartogatni számodra. (...) Itt az esély számodra, hogy kivirágozz - és lásd, ki is vagy valójában.
Az igazság az, hogy amire összpontosítasz, afelé haladsz. Ne nézz a falra, összpontosíts oda, ahová el akarsz jutni.
Nem számít, mennyi ideje haladunk egy bizonyos irányba, a szegénység, a sikertelenség vagy bármi más felé, nem kell sok az útirány megváltoztatásához. Ez attól függetlenül is megtörténhet, hogy mennyi ideje tértünk le az útról. Nincs olyan, hogy túl késő. Olyan ez, mint az óceánjáró. Talán sok helyen van szükség a megálláshoz, de nem az irányváltoztatáshoz. Néhány fok a kormánykeréken, és néhány kilométeren belül teljesen új útvonalra térünk.
A legkisebb és a legnagyobb dologban egyformán csak konoksággal, elszánt akarattal érhet el valamit az ember. (...) Újból és újból nekivágok, nem törődöm vele, meddig tart, mennyi erőfeszítésbe kerül, de elérem, amit akarok.
A teljes elkötelezettségnek megvan az a szépsége, hogy többé nem kell döntéseket hozni. Pontosan ismerjük az előttünk álló utat, és minden helyzetben csak egy dolgot kell megkérdeznünk magunktól: "Előbbre viszi ez a tervemet vagy sem? " - és a döntés adja magát. Egyszerű.
Az teljesen rendben van, hogy legyenek céljaink, és csak előre, de szórakozás és barátok nélkül meghal a lelked. Ha pedig nincs lelked, akkor sikerek sincsenek. Ha nincs lelked, nem élsz.
A legfőbb cél, hogy ne legyen cél. Így kerülnek az ember cselekedetei összhangba a természettel.
Facebook
Pinterest