Hajnal Gábor

A gyűlölet s a félelem két pólusa között feszül a rend ki szeretetre épít bizony az védtelen.

Milyen lassan ballagnak a napok tegnapi fények álmok pereméről felvillannak s megint homályba fúlnak és sajognak a nappal léptei.

Nyomorúságból és küzdelemből nőhet-e élet szabadon? majd unokánk talán megéri, sorsunkat könnyel felidézi, ha győz s boldog lesz egykoron.

Ki szótlan voltam s keserű, olyan vagyok, mint hegedű, mely mester kezébe került, a néma tárgyról kiderül, hogy égig csapó örömök s a szenvedély, mely dübörög, a dermedt szíven rohan át s hallatja vad parancsszavát.

Nevezd aminek akarod hogy minden öröm félöröm és minden szépség fénytelen mert nem vagy itt velem.

Mi ez a nyugtalan remegés vágy utánad? Mindennap nélküled ébredni csupa bánat.

A vágyat devalválja az idő s én mindig későn kaptam mire vágytam.

Emlékeinket gonddal retusáljuk így születik uj valóság kezünk alatt a multból az igaz amit mi vallunk a jövő vásznán már csak ez szalad.

A szerelem csak alapfeltétel a házasságban, de nem elégséges. Emberség is kell hozzá.

A házasság mindenkinek nagy emberi vizsga, egymás szokásait tiszteletben kell tartani, elnézőnek kell lenni a másikhoz, már csak azért is, hogy az is elnéző legyen mihozzánk. Senki nincs hiba nélkül.

Lehet száz szeretőd, de feleséged csak egy, aki tanúja és részese minden sikerednek és kudarcodnak, aki megismeri hangod rezdülésében, hangod színében, szótlanságodban és beszédedben, ha valami bánat vagy öröm ért. Aki ismeri vágyaidat és elfáradásaidat. Aki már rég nem a másik ember, és akinek te rég nem vagy másik ember, akinek a sorsa a tiéd, miként a te sorsod az övé.

A legkisebb és a legnagyobb dologban egyformán csak konoksággal, elszánt akarattal érhet el valamit az ember. (...) Újból és újból nekivágok, nem törődöm vele, meddig tart, mennyi erőfeszítésbe kerül, de elérem, amit akarok.

Kívánságunk teljesülése gyakorta átok, míg a sóvárgás csak kellemetlen.

Minden rossz felelet véletlen vagy szerencsétlenség. És ha fehér lappal újra lehetne kezdeni, mindegyikünk a legjobb tanuló lenne.

Már ismerem az emberi viszonylatok koordináta rendszerét az érdekek bonyolult szövevényét érzelmek tarkabarka mértani alakzatainak felívelését s mélybezuhanását - és egyre szomorúbb leszek.