Idézetek a célról
Először jelölje ki az ember magának a célt, és úgy építse fel a mindennapokat, hogy a cél szentesítse az eszközt. Ez nagyon fontos, mert ha csak úgy ímmel-ámmal edzeget az ember, azzal nem érhetőek el az álmok, a vágyak.
Az emberi szervezet egy valódi csoda, iszonyatos dolgokra képes, és az a vicces, hogy ezt csak agyban kell eldönteni. Alapból azért nem tudja ezt az ember, mert létezik egy agyi gát, amely óv és véd bennünket. De ez a határ egy állapot, melyet kemény munkával mind kintebb és kintebb lehet tolni.
Lehet, hogy a megváltást nem a hegyre elvonulás hozza meg, hanem az, ha egy másik utat választasz itt lent.
Ez az, ami mindnyájunknak nagyon kell, minden egyes embernek: nem válaszok, nem szeretet, csak a létezés célja, amiért érdemes élni, amiért meg lehet halni.
Mivel hajtjuk magunkat a mókuskerékben, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi célból is dolgozunk. Ezért szükség van arra, hogy kívülállóként, elfogulatlanul is tudjuk szemlélni, mit teszünk.
Az ember nem mindig oda jut, ahova menni akar, de mindig oda akar menni, ahova jut.
A megszülető gondolat, a vágy valóban teremtő erejű. Képes minden porcikánkat a helyes irányba fordítani. Valahogy úgy, mint amikor biciklizünk, és messzire, előre tekintünk, de a lábunk teker, a karunk pedig automatikusan kanyarba állítja a járgányt. Talán azt sem vesszük észre, hogy kanyarodunk, mert a távoli célt figyeljük, hogy minél hamarabb elérjük. Így van ez az életünk lelki céljaival is. Ha tudjuk, mik azok, ha képesek vagyunk megfogalmazni, akkor előbb-utóbb bevesszük a legnehezebb kanyarokat is, és célegyenesbe érünk.
Ahhoz, hogy a fény szép legyen, ismerni kell, mit gyújt meg az ember.
A maraton startja is ott szokott lenni, ahol a cél van. Oda kell befutni, ahonnan elstartoltál, onnan indulsz, ahova majd be kell érkezned. Csak annyi a különbség, hogy az út már benned van.
Ha férfi volnék, nem kívánnék nagyobb gyönyörűséget, mint a küzdelmet egy magasztos, egy dicső eszméért! A törekvést oly magasra tűzött czél felé, mely a tömegnek csaknem elérhetetlennek látszanék!
Életemben sok hibát elkövettem, de az számít, hová megy az ember, nem az, hogy honnan jön.
Mindenki vágyik a hosszabb életre, feltéve, hogy az életminősége jó. De a minőség elsősorban az emberek felelőssége. Az orvostudomány azzal teremtheti meg a feltételeket, hogy jó kondícióban tartja a testet és a szellemet, de a jó közérzet forrásairól maguknak az embereknek kell gondoskodniuk. Fel kell hogy tegyék maguknak a kérdést, mi végre élnek, és milyen célok mozgatják őket.
Nincs annál frusztrálóbb, mint amikor gyakorlatilag megvalósíthatatlan célokat kergetünk. Az adott helyzethez kell hogy igazítsuk a céljainkat, mert csak akkor tudjuk megvalósítani azokat.
Anyám volt a mentorom. (...) Azt mondta, "bármit megtehetsz, ha igazán elhatározod magad! Ha lusta vagy, akkor elbuksz. De ha tényleg elhatározod és megküzdesz érte, akkor bármit elérhetsz."
Az ember túl könnyedén határozza el, hogy rettenthetetlen lesz. Amikor aztán az elhatározás betartásáról van szó, nos... akkor elbizonytalanodik.