Idézetek a célról
Ez a baj a határok áthágásával. Amint egyet áthág, lejtős pályára kerül, s a lejtőn nincs megállás.
Az embereknek nem szabad azt gondolniuk, hogy a világot nem alakíthatjuk kedvünk szerint. Ennek csak káosz lehetne az eredménye.
Ha a magam útját járom, és megyek előre a célom felé, akkor a negatív megjegyzések érdektelenné válnak, és szappanbuborékként kipukkadnak.
Élni annyit teszi, mint választani. De hogy jól válassz, tudnod kell, ki vagy, miért állsz ki, merre tartasz és miért akarsz oda eljutni.
A mi utunk nem puha füvön vezet, hanem a hegynek felfelé, éles sziklák közt. Mégis, egyre feljebb és feljebb tör, a nap felé.
Kitűzünk magunknak célokat, amiket el kell érnünk, hogy boldogak legyünk: cél - teljesítmény elven. Ez teszi a boldogságot. A boldogtalanságnak az az egyik mozgatórugója, hogy nagyobbak a céljaink, mint a teljesítményünk.
Sokan nem is teszik fel a kérdést önmaguknak, hogy milyen életet szeretnének élni, mert az élet folyik a hétköznapokban, és nincs alkalom ezen morfondírozni. De bármennyire is ez látszik természetesnek, a XXI. században ezt a luxust kevesen engedhetik meg maguknak.
A bölcsesség megköveteli, hogy a legszentebb célokért a legjobb eszközökkel küzdjünk.
Ne áltasd magad: földi cél nincs. Minden célunk: égi cél. Ha ezt nem így látod, gondold meg: földi cél azért sem lehetséges, mert az utad nem itt végződik. Itt legfeljebb csak "részeredményt" lehet mérni. Ezért ha elérsz valami "célhoz", azonnal tovább akarsz menni. Egy ház soha sincs kész. Egy házasság, egy gyerekáldás nem végső cél. Sőt, csak a kezdete valaminek. Sohasem éled át, hogy "beérkeztél" - legfeljebb mások látják így. Végtelen úton jársz!
Nem érdekel a jövendölés; alakítani fogom a jövőmet, nem megjósolni.
Nincs szükségem varázslatra ahhoz, hogy a jövőbe lássak. Én magam teremtem meg a jövőt.
Mi értelme van élni, ha az ember legalább nem próbál meg valami jelentőset cselekedni?
Vannak dolgok, amikért megéri kockáztatni.
A nagy elhatározás, a jó terv olyan, mint a kis trónörökös érkezése, új lendületet, új értelmet ad az egyhangú napoknak.
Az út mindig csak a felismerésig rögös, onnan a siker már csak egy ugrás.