Frank Herbert

Az emlékeknek bölcsességet kellene hozniuk, de nem hoznak. Az a lényeg, hogyan rendezzük az emlékeinket, és hol alkalmazzuk a tudásunkat.

Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy szerencséjüket részben ők teremtik meg.

Szorítkozz pusztán megfigyelésre, és sosem fogod észrevenni a saját életed lényegét. A dolgot így is meg lehet fogalmazni: éld a legjobb életet, amit tudsz. Az élet olyan játék, aminek a szabályait akkor tanulod meg, ha beleveted magad, és késhegyre menően játszani kezded. Máskülönben állandóan kibillensz az egyensúlyodból, folyamatos meglepetést okoz neked a változó játék.

Azáltal alakulunk, hogy ellenállunk a nyomásoknak, vagy éppen hogy nem. Nyomások és formálódás - ez az élet.

Az élvezetek rányomják bélyegüket az arcukra.

Milyen hízelgő, ha szolgák tömegei várják ugrásra készen a parancsunkat! És milyen elgyengítő.

Mindig óvakodj attól, aki hízeleg nekünk, odadörgölődzik ahhoz a hatalomhoz, mit nekünk tulajdonít.

Tükör vagy, amiben az univerzum verődik vissza. Te csak a tükörképet tapasztalod. Képek pattannak le az érzékeidről. Hipotézisek merülnek fel. Ezek fontosak, még ha rosszak is.

Az az ártatlanság, ami a tapasztalatlanság természetes velejárója, olyan állapot, amit gyakran összetévesztenek a tudatlansággal.

A kemény munka eltompítja a kíváncsiságot.

Vannak olyan körülmények, amikor a gonoszság kiolthatja a gonoszságot.

Hajlamosak vagyunk azzá válni, mint ami a legrosszabb az ellenfelünkben.

A szabályok erődítményeket teremtenek, melyek mögött kis elmék kiskirályságokat kreálnak. Ez jó időkben veszedelmes állapot, krízishelyzetben pedig katasztrofális.