Idézetek a társadalomról
Nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk (...) hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.
A nagy emberek eszmékről beszélnek, az átlagos emberek dolgokról, a kis emberek pedig más emberekről.
A társadalom időnként úgy működik, mint a lemeztektonika, ahol az egymásnak préselődő vagy egymás alá bukó litoszféra-táblák között addig nő a feszültség, míg a felgyülemlő energia földrengésben pattan ki.
A közmondás nem oktalanul fűzi egybe a három fekete ruhát: a papét, a törvény emberéét és az orvosét: az első a lélek sebét gyógyítja, a második az erszényét, a harmadik a testét. Ők képviselik a Társadalom létezésének három fő megnyilvánulási formáját: a lelkiismeretet, a birtoklást, az egészséget.
Mindössze 20 év kell ahhoz, hogy a liberálisból konzervatív legyen anélkül, hogy egyetlen véleményén is változtatnia kelljen.
Ebben a világban a győzelem számít. A győzteseket elismerik, míg a veszteseket elutasítják.
Különös, hogy bárhová megyünk is, a népek mindenütt csak népek, még akkor is, ha az épp szóban forgó népekre egyáltalán nem gondolnának népekként azok a népek, akik eredetileg megalkották magát a "népek mindenütt csak népek" mondást.
Önmagában állami támogatással és magánkezdeményezéssel semmi sincs elintézve ott, ahol elsőrendűen emberi téren kellene törődésnek lennie.
A tömeget semmi sem győzi meg jobban egy ideológia igazáról, mint a monumentális épületek.
Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen, gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól a (...) veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.
A nagy botrányt kis botránnyal kell elfedni!
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Mi a jobb, ha hazád királyság, vagy ha köztársaság? Négyezer esztendeje vitatkoznak erről az emberek. Kérdezd meg a gazdagokat, melyik a jobb: valamennyien az arisztokrácia mellett foglalnak állást, kérdezd meg a népet: a demokráciát választja, a királyságot kizárólag a királyok részesítik előnyben. Hogyan lehetséges hát, hogy csaknem az egész világon mégis királyok uralkodnak? (...) Az igazi ok az, mint többen is kimutatták, hogy az emberek nagyon ritkán méltók rá, hogy maguk kormányozzák magukat.
Bámulok magam elé, Néha nézek az ég felé. Fel, az égre fel. Hogyan törjek ki? Nincs szó... a szegény a szegényekér' A sorsunk, hogy nincsen fény. A könnyem a földhöz ér. Én érzem, hogy... nincs szó!
Ha (...) valamennyien hajlíthatatlanok lennénk, a társadalmi élet lehetetlenné válna. A társadalom tűrhető hatásfokú működéséhez elengedhetetlen az emberek viszonylagos hiszékenysége.
Ugyanazok az utak, melyek bűnbe viszik az embert, a társadalmat forradalomba viszik.
Facebook
Pinterest