Idézetek a társadalomról
A boldogság sajgó képétől olykor elfordul a nyomor.
Akad még halvány reménysugár a civilizált viselkedésre ebben a mészárszékben, amit egykoron emberiségnek hívtak.
A Grand Budapest Hotel c. film
Az igazság ismeretlen fogalom a diktatúrákban, ettől olyan szívósak ezek a rendszerek.
Minél átláthatatlanabb a társadalom, annál jobban kedvez a korrupció és a hatalommal való visszaélés leplezésének, és annál nehezebben szerveződhet meg az ellenzék.
Az emberi nem tömeges nyugalom és izgágaság, jó és rossz közötti válaszúton, lassú léptekkel ugyan, de az egyre nagyobb tökéletesedés felé halad.
A szegénység legnagyobb bűne, hogy elveszi a vágyakozás képességét is a gyerekektől.
Aki az egyénen és az egyén vágyán kívül minden meghatározottságot elvet, s a tudattalan elsőbbségét ismeri el, tulajdonképpen a társadalom, egyszersmind az egyén ellen lázad.
Ha semmi nem igaz, ha a világban nincs szabály, semmi nincs megtiltva; hogy megtiltsunk egy tettet, értékre van szükségünk és célra.
Az állam egy regulatív rendszerforma, egy intézményesedés, ami azért van, hogy kormányozzon valahogy, és nem azért, hogy az individuum lelkét simogassa.
A társadalmunk a szépséget bálványozza. Ez a hanyatló kultúrák jellemzője.
Az általánosított igazságtalanság ugyanolyan kielégítő az ember számára, mint a teljes igazságosság.
A lázadás a tudatos ember tette, aki jogai tudatában van.
A társadalomban a lázadás szelleme csak azokban a csoportokban lehetséges, ahol a tényleges nagy egyenlőtlenségeket elméleti egyenlőség leplezi.
A lázadással megszületik a tudat.
A lázadás az esztelenség láttán születik meg, igazságtalan vagy érthetetlen helyzetben. Vak lendülete rendet követel a káoszban, egységet a tovaillanó, az eltűnő mélyén. Kiált, követel, azt akarja, szűnjön meg a botrány, és kőbe íródjék, ami eddig szüntelenül a homokba íródott.
Facebook
Pinterest