Idézetek a társadalomról
A magánélet (...) valódi terepe a kreativitásnak, az egyet nem értésnek és a megújulásnak. Mindez azonban sem a társadalomban, sem az egyén szintjén nem létezik, ha az állam szabadon megfigyelhet, és a privát szféra gyakorlatilag megszűnik.
Az elnyomás ritkán vesz célba olyanokat, akik nem jelentenek fenyegetést a számára, így ők könnyen meg tudják győzni magukat arról, hogy nincs elnyomás.
Az az ország, amely a teljes biztonságot minden más fölé helyezi, és a testi épség illúziójáért cserébe feladja a hatalom ellenőrzésének lehetőségét, végül lemond a szabadságáról. Pedig a teljes biztonság elérhetetlen álom: akármennyire is igyekszünk elérni, ez nem sikerülhet. Hajszolásában azonban emberi életek és egész nemzetek mehetnek tönkre.
A szegénységnek millió arca van, rengeteg mindent foglalhat magába, és azt, hogy mi a szegénység, csak az tudja igazán, aki sokáig reménytelenül szegény.
A népnek is küzdeni kell. Nincs Télapó, aki a jólétet és a demokráciát az asztalra röpíti, mint a sült galambot.
Minden emberi gond abból ered, hogy nem akarunk ott maradni, ahol megszülettünk.
A társadalmi igazságosságot (...) előbb-utóbb el kell kezdenünk, ha meg akarjuk valósítani, mert olyan ez, mint a gombolyag: ha az ember nem találja a végét, mit várhat? Hogy majd a Szentlélek megmutatja neki? Megkezdi valahol, aztán a megkezdett úton szépen halad tovább.
Az eljövendő század elítél bennünket, mert a kortársak mindig keresztrefeszítik jótevőiket, de ők azután feltámadnak harmadnapra vagy a harmadik évszázadra.
Vannak emberek, akik semmi nyomot nem hagynak maguk után a történelemben, jóllehet esetleg megváltoztatták a világot.
A világ kereke egyszer így, másszor amúgy forog. Eszmék jönnek divatba és mennek ki a divatból, s gyakran éppen a legjobbak vallanak kudarcot. De nem ez számít. Az erények romlatlanok és romolhatatlanok. Jutalmukat önmagukban hordozzák, általuk látjuk meg a szépet, belőlük merítjük az erőt, hogy megállhassunk, mint a szálfa, az istenkeresés viharaiban.
A társadalom erkölcsi fejlődését nem a kozmikus folyamatok utánzása segíti, még inkább nem e folyamatoktól való elfordulás, hanem az ezek elleni harc.
A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bűnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövőben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet - ebben bízunk - messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk.
Egyetlen kormánynak sincs joga tudományos elvek igazságáról dönteni, vagy bármilyen módon előírni a vizsgált kérdések jellegét. Nem határozhatja meg egy kormányzat sem a művészeti alkotások esztétikai értékét, sem az irodalmi vagy művészi kifejezés formáit. És nem szabad állást foglalnia gazdasági, történelmi, vallási vagy filozófiai elméletek helyességéről. Ehelyett viszont kötelessége a polgárok számára szabadságot biztosítani és lehetővé tenni, hogy ezek a polgárok részt vehessenek az emberi faj további merész vállalkozásaiban és fejlődésében.
Egyedül a tudomány oldhatja meg az éhezés és a szegénység, a higiénia hiánya és az írástudatlanság, a babona és a kilátástalanságba vezető szokások és tradíciók, a mérhetetlen erőforrások elpocsékolásának problémáit, azt a képtelenséget, hogy egy gazdag országot éhező emberek laknak.
Korunkban a tettek igazi emberei, akik átalakítják a világot, nem a politikusok és az államférfiak, hanem a tudósok.
Facebook
Pinterest