Idézetek a társadalomról
A nyomor olyan vár, amelyben nincs felvonóhíd.
A kapitalizmus körültekintően és gátlástalanul gondoskodik arról, hogy az emberek előtt rejtve maradjanak a társadalmi összefüggések.
A legnagyobb különbség gazdagok és a szegények között: a szegények először költenek, és azután félreteszik, ami marad. A gazdagok először félretesznek, és azután költik el, ami marad.
Az emberek már nem nevetnek, Nem élnek, csak nem tudják, Éhesek és nem szeretnek, Mint a kolduló kutyák.
Azt mondják, a legtöbb forradalmat nem a forradalmárok, hanem a kormányok ostobasága és érzéketlensége robbantja ki.
Amikor azt látom, hogy egy képviselő véleményt nyilvánít valamiről, mindig az jár a fejemben, hogy vajon az igazi véleményét hangoztatja-e, vagy valami mást, amit azért talált ki, hogy megválasszák.
A szabad sajtó az, ami elválasztja a diktatúrát a demokráciától.
Az iskola kicsiben az adott társadalmi rendszert mintázza. Nem egyéb, mint a tanító meg a büdös kölykök konfliktusainak képében a zsarnok és a nép szembenállásának egyszerűsített modellje. (...) Az iskolába a büdös kölykök voltaképpen nem azért járnak tehát, hogy ott írni-olvasni megtanuljanak - ezt csak néhány nyájtermészetű egyed teszi, később az ő segítségükkel jönnek létre a zsarnokságot kiszolgáló intellektuális intézmények (...), hanem azért, hogy kitanulják az ellenállás legkülönfélébb formáit, és azokat a felnőtt életükben is sikeresen alkalmazzák a társadalomban megjelenő elnyomás ellen.
Azt talán még el tudjuk fogadni, hogy Isten meg akar leckéztetni bennünket valamely, csak általa ismert okból kifolyólag, vagy olyan okokból (...), amelyeket nagyon is jól ismerünk. Azt viszont már sokkal nehezebb elfogadni, ha embertársaink nem törődnek velünk.
Az előrehaladott kapitalizmus miatt csupán passzív szemlélői vagyunk az életünknek.
Minél nagyobb a szegénység, annál kisebb a szolidaritás. Ha picivel jobbak az életkörülmények, nagyobb a biztonság, akkor csökken a gyűlölködés, és a szolidaritás is megnő.
Ahhoz, hogy bármit megjavíts ezen a Földön, kötelező, hogy csatlakozz egy csoporthoz. És hogy dorongként használd annak a csoportnak a politikáját.
A kormány és a magánvállalatok között feszülő igazi kérdést túlságosan filozófiai és absztrakt alapon szokás tárgyalni. Elméletileg nagyon jó dolog lenne mindent megtervezni, ugyanakkor még soha senkinek nem sikerült kiderítenie, hogy mi az oka a kormányok általános ostobaságának. Amíg ezt valaki meg nem fejti - és meg nem találja rá az orvosságot -, addig a legklasszabb tervek is mindig el fognak süllyedni a futóhomokban.
Azt szeretem a kapitalizmusban, hogy mindig talál helyet magának - és az ellenségeinek is.
Jobban tesszük, ha nem bízunk meg a csendes többségben... A csend ugyanis kényes dolog... elég egy hangos zörej, és vége.
Facebook
Pinterest