Daniel Banulescu

Senki nem ússza meg életben az életet.

Kívülről szépek vagyunk. De a lelkünk rohadt.

Ha a börtönben bevallod, hogy sunyi vagy, azt jelenti, fel vagy rá készülve, hogy egy durva verekedésben foszd meg a trónjától egy csoport mindenki által elismert főnökeit.

Előbb neked kell (...) tisztelned magad, hogy bármi esélyed legyen, hogy más is tiszteljen.

Ha elveszed az embertől az életét, nem marad belőle egyéb, mint a lábkörmök és egy marék homok.

Azokra a nőkre, akikbe beleszeretsz, mindig úgy kell nézned, mint valami rovarokra. Bizonyára szépek. De akkor is csak rovarok maradnak. Ez a mély bölcsesség bármelyik férfi számára hasznos lehet.

Ahányszor csak úgy nézel a nőkre, mint afféle ikonokra vagy istennőkre, saját bukásodba egyezel bele lelkesen.

Mit tegyen az a szerencsétlen leány, akinek egyszerűen úgy van alkotva a húsa, hogy szép arcot formáz, a te ostoba, kiskutyaszerű rajongásod előtt, mely azért ostoba, mert nem a megfelelő helyre irányul? Akárhány nevetséges bálványimádó táncot jársz körülötte, ő ugyanaz marad. Ha bálványozod, megbolondítod. Elkezd affektálni, és neked köszönhetően rosszabbá válik, mint amilyen azelőtt volt.

Ahányszor csak új szerelem kezdődik az életemben, felteszem magamban, hogy úgy képzelem el csodálatom tárgyát, akár egy bogarat, amelyik a jobb alkaromra koncentrálva mászik, és ha egymáshoz közelítem a két karomat, a bal alkaromon is kirándul egy kicsit, amíg aztán, amikor a legkevésbé számítok rá, elrepül.

Akármilyen szentté válik egy férfi, mégsem tudja levetni soha a disznóbőrt.

Ahhoz, hogy bármit megjavíts ezen a Földön, kötelező, hogy csatlakozz egy csoporthoz. És hogy dorongként használd annak a csoportnak a politikáját.

Egy író ír egy könyvet. Ha az a könyv jó, a sugarai melegítik a világot, és ez az ő egyetlen politikája... Ha rossz, a sugarai lankadtan lógnak alá. És ez az ő egész politikája, csakhogy ezúttal nem használta sikerrel.

Az igazi harcosnak úgy kell uralkodnia a fájdalmán, mintha labdát vezetne, hol a halál partján, hol az életén.

Az egyetlen lehetőség a láthatatlanná válásra, ha egy vak rád néz.

Csak azok emlékeznek az emberre, akiknek a szemébe nézett. A többiek, akiknek nem, majdnem soha. Ha békén hagyod őket, ők is békén hagynak. Ha nem hagyod békén őket, megszeretnek, és annyi neked.