Idézetek a társadalomról
A sok - egyszerűsítve belvárosi értelmiségi - nő között egy trónszék-szerű fotelban egy szál árván ül a szétázott arcú, vöröslő orrú hajléktalan asszony, jelképe a város összes hajléktalanjának, felkiáltójel a lelkiismeretnek. És a jele annak is, hogy egyenrangúság nincs. És megoldás sincs.
Mi vagyunk Isten elfelejtett tudományos projektje, amit hagyott berohadni. Aranyhalak, amelyekkel Isten olyan rég nem törődik már, hogy kénytelenek a saját szarukat felzabálni az akvárium aljáról.
A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.
Túl sok az információnk önmagunkról. Azelőtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idők legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája. Az elmúlt három évtizedben többet tudtunk meg magunkról, mint előtte évezredek alatt, és ez óriási trauma.
Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés. A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés. Míg a millió közömbös kényelemben ül, és a galambokkal szürkül.
Ha itt mindenki jól tudta és világosan látta és előre figyelmeztetett és bátran szembeszállt - akkor ki a fene verte vörösre a tenyerét a mámorosra hergelt nagygyűléseken? (...) És ki vigyorgott vásott diadallal, amikor a védtelen üzemekből hazamentette túlméretezett hányadát az elprédált jövőnek?
A fiatalság küldetése a korrupció felelősségre vonása.
Önök meg akarják segíteni a nyomorgókat. Én el akarom törölni a nyomorúságot.
A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.
A világ, azoknak a világa, akik azt hiszik, el lehet érni, hogy igazságosság legyen, mindenkire egyformán vonatkozó törvények, nemes célból történő fáradozás, méltóság, egyenesség, egyenjogúság a férfiak és nők között: ez csak azoknak a (...) világa, akik azt hiszik, át tudják verni saját magukat. És azokat is, akik körülöttük lebzselnek.
Az kapja meg a tiszteletet, aki tud valamit nyújtani, aki viszont haszontalan számotokra, az elveszíti. Talán nem tisztel titeket az, aki akar valamit? Aki fél tőletek? És ha nem tudtok nyújtani semmit? Ha nincs többé semmitek? Amikor nincs többé szükség rátok? Akkor olyanok vagytok, mint a szemét. Ha nem tudtok nyújtani semmit, ti magatok is semmik vagytok.
A világnak most zseniális szentekre van szüksége, mint egy pestissel sújtott városnak orvosokra.
Az otthon nevű részen a panelrengetegben embergépek élnek, zavartalan csendben. A szájukon lakat van, minden ablak zárva, kattanásig húzva a szívüknek cipzárja. Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják, masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.
Érdekes, hogy az európai és amerikai gazdagok keresik a kalandot. Gyakran ugyanazt teszik, amit a szegény afrikaiak kényszerből tesznek, a túlélésért.
A tömegek a világon mindenütt rajonganak az egyenruháért.
Facebook
Pinterest