Leon Uris
1924. augusztus 3. — 2003. június 21. amerikai író
Akárhányszor kell is az embernek döntenie, a tapasztalat nem vértezi fel az új döntés megrázkódtatása ellen.
Bámulatos, mennyire készek az emberek elfogadni egy olyan életet, amely a halálnál is rosszabb.
Nincs más fegyverünk, mint az egymásba vetett bizalom.
Vannak alkalmak, amikor egy nőnek az a dolga, hogy csak nő legyen.
Gyerekkorom óta nem imádkoztam zsinagógában; arra a kényelmes álláspontra helyezkedtem, hogy agnosztikus vagyok. Így nem kellett alávetnem magam a dogmák képmutatásának, de nem is kellett lelepleznem magam mint ateistát, aki nem hisz Istenben.
Egy agglegényben kifejlődik egy hatodik érzék, amely megsúgja neki, ha valaki be akar törni a magánélete szentségébe. Megszólal benne a vészjelző.
A világban hemzsegnek az olyanok, akik megpróbálnak sznobok lenni, de valamiképpen nem ütik meg a mértéket. Az igazi, leplezetlen sznob megérdemel minden tiszteletet.
A tömegek a világon mindenütt rajonganak az egyenruháért.
A döntéshozatal pillanata az ember életének legmagányosabb pillanata. A döntést teljes nyugalomban, sötétben, borongó gondolatok közepette, kételyekkel vívódva, a lélek legmélyebb rétegeibe leásva kell meghozni.
Egy férfi nagynak tűnhet a saját és mások szemében, amikor erőszakoskodik az emberekkel. De egy nő szemében akkor tűnik nagynak, amikor eléggé szerény ahhoz, hogy azt mondja: bocsánat.
Kit érdekel, hogyan működik az autó motorja, amíg tetszetős a kárpitozás, a karosszériát pedig teleaggatjuk krómozott herkentyűkkel?
Nem vagy elég bátor, hogy ebben a világban élj, és hogy vállald a rád jutó felelősséget és keserűséget. Azt képzeled, továbbra is a felhőkben élhetsz, de becsapod magad. Egy nap utolér az élet.
Ha megpróbálod elfojtani az érzelmeidet, újra feltörnek majd, és kísérteni fognak.
Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.