Idézetek a társadalomról
A tömeg sosem emelkedik a legjobb tagjának színvonalára, épp ellenkezőleg: a leghitványabb színvonalára süllyed.
Az emberek (...) csordában megőrülnek, s csak egyesével és lassanként térnek magukhoz.
Bármilyen felvilágosult is a társadalom, amelyben élünk, még mindig léteznek bizonyos elvárások. Házasság. Gyerek. Egy saját otthon. De mi van, ha mindettől nem boldog, hanem allergiás lesz az ember? Valami baj van a rendszerrel? Vagy velem? Tényleg mi akarjuk ezeket a dolgokat, vagy csak belénk nevelték, hogy akarjuk?
A homogenitás egyik nyilvánvaló ára, hogy a konformitás felé nyomja a csoporttagokat.
A társadalom hihetetlen mennyiségű pénzt, energiát képes ölni erőművekbe, gátakba, fegyverekbe, de valamiért nem hajlandó az oktatásra, a nevelésre, a gyermekek kultúrájának felépítésére a szükséges rávalót biztosítani. Valószínűleg azért, mert ezek hosszú távú beruházások. Egy értelmes gyermekkort nyújtó drága iskolarendszer csak 20-30 év múlva szolgálná meg az árát az emberszerű, kiegyensúlyozott, kulturált felnőttekben. Ilyen hosszú távú, nem különösebben látványos célokat a politikusok nem szeretnek zászlójukra tűzni.
A modern társadalmak egytagú csoportok szövetségeiből épülnek fel. Elég megnéznünk például azt, hogy mit ajánlunk a fiataloknak az önálló élet kezdésekor. Nem azt, hogy légy hűséges a csoportodhoz, a családodhoz, az életedet is áldozd fel értük, hidd el, amit az idősek mondanak és rendezd életed a csoport érdeke szerint. Inkább valami ilyesfélét: terveid, céljaid vannak, meg akarod valósítani önmagad. Keresd meg ennek a módját, harcolj és köss jó kompromisszumokat. Párod, ha lesz, ő is önmagát akarja majd megvalósítani, egyezz meg vele, ha nem tartja be az egyezséget, menj a magad útján.
A szegénység kitermeli a rosszaságot. A nyomor. Mert van tisztes szegénység is, amely sarkall, amely még nem látszik legyőzhetetlennek. Az ilyen szegények iparkodnak, ezek végeznek el minden munkát, ezek hozzák létre a nagy alkotásokat. De a nyomor az már semmit semmit sem csinál, csak árt. Pusztít, mint a szennyes árvíz.
Bármennyire különbözzön is a Kelet a Nyugattól, a különbség semmi, ha arra gondolunk, hogy egyetlen közös emberiséget alkotunk.
A kőkorszak nem azért ért véget, mert elfogyott a kő. A kőolaj kora is jóval hamarabb véget fog érni, mintsem kifogyna az olaj.
A jövő birodalmai az elme birodalmai lesznek.
Szinte hihetetlen, hogy egyeseknek sikerül hűnek maradni megérzéseikhez, annak ellenére, hogy a társadalom által megszabott utak és lehetőségek ezt cseppet sem könnyítik meg. Kevesen vannak azok, akik elszánják magukat egy látszólag irracionális, mégis fontos lépésre, hogy megtalálják önmagukat, még ha át is kell értékelniük mindent, amit korábban gondoltak.
Sötétben minden város fekete.
A modern demokrácia a maga bonyolultságával és válságoknak kitett természetével játékteret és eszközöket biztosít a totalitárius diktatúra vér nélküli hatalomátvételéhez.
Szükséges-e, hogy a királyoknak kegyenczeik legyenek? Kérdezték egy bölcstül. Igenis - felelt ez: népeik!
Nagy emberek baklövéseit olykor különb elismerés jutalmazza, mint a kicsinyek zsenialitását.
Facebook
Pinterest